Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - A szövetkezet szervei. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának és gazdaságjogi intézetének 1947. szeptember 26. és október 14. között megtartott ankétján]

71 az igazolt és szükséges kiadásokat sem köteles a szövetkezet megtéríteni, csak megtérítheti akkor is, ha nincs tiszta felesleg (85. §.),, Azt hiszem azonban, hogy a közgyűlésnek módja van eleve kötelezettséget vállalni az igazgatóság tagjaival szemben, nemcsak a költségszámla kiegyenlítésére, hanem arra is, hogy őket meghatározott összegű díjazásban fogja részesíteni, amennyiben ez a díjazás a tiszta felesleg 10°/o-ából kitelik Nem gondolom, hogy a közgyűlés önkényének való az a teljes kiszolgáltatottság, amely minden komoly munkaerőt visszariaszthatna a tisztségvállalástól és amely a törvény szószerinti szövegéből következnék, lenne a szöveg helyes érelme. Az más, hogy a szövetkezet beérheti díjazás nélküli igazgatósági tagokkal és alapszabályaiban a díjazást ki is zárhatja. Azt hiszem azonban, hogy a költségszámla kifizetését még az ilyen alapszabályi rendelkezés sem zárja ki és a már megválasztott igazgatóságot nem lehet a már megállapított díjazástól alapszabályi rendelkezéssel utólag megfosztani. Teljesen értem a díjazás tekintetében a javaslat miniszteri indokolásának álláspontját, amely szerint a kis szövetkezteknek a szükséges szervezete éppen csak az egyáltalában nem vagy csekély mértékben díjazott igazgatóság és felügyelőbizottság mellett alakulhat ki. Csak a rugalmasság hiánya az, amitől a gyakorlatban tartok. Nem bizonyos, hogy a jól díjazott szakértő igazgatósággal működő szövetkezet szükségképpen álszövetkezet lenne. Hogy az igazgatóság tagja csak a társaság tagja lehet, az gyakori alapszabályi rendelkezés a részvénytársaságoknál is. Csakhogy, míg a részvénytársaságoknál bárkinek módjában áll a megfelelő számú forgalomképes részvényt megszerezni és igazgatósági letétben elhelyezni, a szövetkezeteknél a törvény intencióinak bizonyos exkluzivitás felel meg, amely nem mindig tud módot nyújtani a legmegfelelőbb szakembereknek az igazgatóság tagjai közé beválasztására, mert esetleg nem lesznek meg a tagsághoz megkívánt adottságai. Ezen a nehézségen azt hiszem az egyes szövetkeztek segíthetnek azzal, ha az alapszabályban kimondják, hogy tagként a szövetkezetbe mindenesetre felvehető az, akit a közgyűlés az igazgatóság tagjává választott. Az igazgatósággal szembeni gyanakvást, sőt bizonyos fokú averziót árul el az a rendelkezés, amely a KT. 183. §-ának visszájára fordításával közgyűlési időelőtti elmozdítás esetére nem az igazgatósági tagnak a társasággal szemben, hanem a szövetkezetnek az igazgatósági taggal szemben tartja épségben a kártérítési igényét. Nincs azonban kétségem afelől, hogy az indokolatlan elmozdításból az igazgatósági tagra háruló kár megtérítésére a törvény ilyen irányú kifejezett rendelkezés nélkül is köteles a szövetkezet. A szükséges rosszként kezelés ellenére igen rigorózus a törvény, amikor az igazgatóság tagjának felelősségét állapítja meg. Hogy hol van a rendes szövetkező gondosságát meghaladó gondosságnak — amelyet a törvény (73. §.) kíván — la felső határa, az meglehetősen a ködbe vész és szinte csak a vis major szab igazi határt. Mindenesetre a custodia felelősséggel az igazgatók újfajta felelőssége — nem is egészen indokolatlanul — közeli rokonságba kerül. A gyakorlat azonban alighanem irgalmasabb lesz