Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - A szövetkezet szervei. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának és gazdaságjogi intézetének 1947. szeptember 26. és október 14. között megtartott ankétján]

69 döntött kérdést vita tárgyává tenni. Ez viszont a bírói jogvédelem indokolatlan megszorítása. Ha az összehívók akarják, a cégbíróság döntésének vethetik magukat alá. A költségviselés kérdésében azzal, hogy döntését kérik. A cégbíróság nyilván azt is megállapíthatja a közgyűlés határozatával ellentétben, hogy az összehívásra volt kellő indok s ekkor a költségviselésre kötelezést mellőzi. A cégbíróság határozata az összegszerűségre is kiterjed és az összehívókkal szemben végrehajtható közokirat. Maga a szövetkezet, illetőleg a közgyűlési többség a cégbírósági döntést nem kérheti. Ehhez képest nem tudok egyetérteni a kodifikátor kommentárok álláspontjával, hogy más, mint cégbírósági eljárásnak nincs helye. Nyílt kérdés, hogy az összehívókat egyetemleges fizetési kötelezettség terheli-e, vagy megosztott. Ha a kellő indok nélküli összehívást közösen elkövetett tiltott cselekménynek minősítjük, ebből az egyetemleges felelősség folyik, de lehet egyszerűen olyan jogyakorlásról is szó, amely kártérítésre kötelez és akkor az egyetemleges felelősségnek nincs alapja. Minthogy az igazgatóság a törvény szerint nem köteles a közgyűlést a kisebbség kívánságára összehívni, hanem a passzivitással csak a cégbírósághoz fordulást teszi szükségessé, visszás, hogy a költségekben marasztalás akkor ís lehetséges, ha az igaizgatóság a kisebbség kérsének önként eleget tesz. Sajnálatomra a kommentárnak azzal a megállapításával sem tudok egyetérteni, hogy a kisebbség által összehívott közgyűlés csak akkor határozhatna a kellő indok megléte felől, ha a cégbíróság ezt a kérdést kitűzi a napirendjére. Minthogy a törvény világosan éppen a kisebbség által öszszehívott közgyűlés hatáskörébe utalja a kérdés felől határozást, ebből nemcsak az következik, hogy a kérdést egy későbbi, pl. a legközelebbi évi közgyűlés napirendjére nem is lehet kitűzni, hanem az is, hogy az ilyen közgyűlésnek az említett kérdésben való határozást mintegy maga a törvény tűzi a napirendjére. Ha nem így lenne, akkor a cégbíróság a közgyűlést megelőzve maga is határozhatna afelől, hogy van-e kellő indok és igenlő esetben a napirend megállapításával elzárhatná a közgyűlést attól, hogy a kérdéssel foglalkozzék. Ez pedig azt hiszem, nem volt a törvényhozó intenciója. A kisebbségi jogoknak ez a restrikciója mindenesetre érdekes kísérlet, de úgy vélem az lesz a legszerencsésebb megoldás,, ha megmarad a joggal való visszaéléstől visszariasztó eszköznek s éppen úgy papíron marad, mint a Pp. 222. §-ának bírsága. A helyes út az lett volna, ha a perbíróság számára adott volna a törvény egyszerűen oly anyagi jogszabályt, hogy a joggal visszaélők a költségek viselésére kötelesek.* V. A kisebbségi jog gyakorlásából eredő hasonló kártérítési igényt szerintem helyes módon szabályozza a 60. §, ahol a közgyűlés határozata ellenére, az igazgatóság vagy a felügyelőbizottság tagjai ellen támasztott követelések iránti per által okozott kárról és költségekről van szó. A szabályozás hasonló az 1930 : V. .-c. 49. §-ához, de a kisebbséggel szemben * A felügyelőbizottság tagjait persze nem lehet az általa összehívott közgyűlés költségeben marasztalni, még ha a közgyűlés úgy is látná, hogy hiányzott a kellő indok.