Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - A szövetkezet szervei. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának és gazdaságjogi intézetének 1947. szeptember 26. és október 14. között megtartott ankétján]

68 tést kívánatosnak fogja látni, attól azt hiszem mégsem zárja őt el a törvény egészen. A 27. §. (3) bekezdésie megengedi, hogy az alapszabály az üzletrész befizetésén kívül egyéb kötelezettséget is megállapítson. A Fülöp-Boros kommentár ennek példájául kifejezetten megemlíti a belépési díjat. Ebben a belépési díjban, amely az első jegyzett üzletrészhez kapcsolódhatik, lehet kifejezni azt az értékkülönbözetet, amely a szavazásra jogosító és szavazásra nem jogosító üzletrészek között van. A belépési díj reális megállapítása tehát reálissá teheti a további üzletrészek jegyzését is. IV. Az elvnek még azt a másodlagos érvényesülését említem meg, hogy az alapszabályok a közgyűlés határozatképességét nem tehetik függővé a köizgyülésen megjelenő tagok által képviselt üzletrészek számától. (49. §. 1.) Ez a szabály még akkor is védhető lenne, ha a szavazati jog az üzletrészek számához igazodnék. Nem aggálytalan, hogy a közgyűlés a fizetési kötelezettségüknek eleget nem tett tagoknak egyéni elbírálás szerint adhat szavazati jogot (id. §. 3.). Miért kell erre a kivételezésre alkalmat adni? Ha a tagok nagy tömege áll nehezen fizető szegény emberekből, egy tehetős kisebbség, amelynek nincs hátraléka, megteheti, hogy csak azokat engedi a hátralékosok közül szavazni, akikről felteszi, hogy vele fognak szavazni. Ez nem demokratikus megoldás, hanem a Tragédia miltiadesi színének jeleneteire emlékeztet, sőt itt nemcsak a szavazat, hanem a szavazójog kerülhet plutokratikus uralom alá. A rendkívüli közgyűlés összehívására vonatkozó kisebbségi jogot a törvény alaposan megnyirbálja azzal, hogy a kellő indok nélküli közgyűlés összehívásának és megtartásának költségeit az összehívók terhére rója. Ebből az következik, hogy a 10%-os kisiebbségnek nincs objektív közgyűlés összehívási joga, hanem az alapos ok néküli összehívás kártérítésre kötelező tiltott cselekménynek minősül. Minthogy pedig abban a kérdésben, hogy volt-e alapos ok a közgyűlés összehívására vagy nem, a közgyűlés többsége dönt, a közgyűlésen kisebbségben maradó összehívók mindig ki lesznek téve a költségekben marasztalásnak. Az 51. § (4) bekezdéséből azonban az is világosan következik, hogy a közgyűlés; összehívói a kérdés feletti szavazásban nem vehetnek részt. Ebből pedig az a kuriózum áll elő, hogy az összehívók olyankor is ki lesznek téve a marasztalásnak, amikor a közgyűlésen többségük lesz. Ha pl. 20% hívta össze a közgyűlést és 39% csatlakozott hozzájuk, a felelősség felőli szavazásban csak a 39% vehet részt, a többi 41% szavazat pedig elég lesz a kötelezésükhöz. Véleményem szerint ebben az esetben aiz 51. §. (4) bekezdését nem kellene alkalmazni. Talán a gyakorlat erre meg is találja a módot. A felelősségnek ez az újszerű esete egyébként a törvényben még nem nyerte el a kidolgozott alakját. Különösen visszásnak látszik, hogy a szövetkezet maga a bíró, a közte és a tagok egy csoportja közt felmerülő vitában. A közgyűlés hatáskörében ugyancsak annak a megállapítása tartozik, hogy nem volt kellő indok a közgyűlés összehívására, de a költségkeben marasztalás iránt ily határozat után is a rendes bíróságnak perben kell dönteni. A közgyűlési határozat ugyanis nyilván nem lesz végrehajtható okirat. Legfeljebb a perben már nem lehet a közgyűlési határozattal el-