Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - A szövetkezet szervei. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának és gazdaságjogi intézetének 1947. szeptember 26. és október 14. között megtartott ankétján]

67 4. A közgyűlési kizárólagos hatáskörébe tartozó ügyek közül az egy tag — egy szavazat elv érvényesülésével szemben a kivételek sorába kívánkozott volna még a szövetkezet egész vagyonának átruházása és az egyesülés más szövetkezettel. A közgyűlés mindkét esetben a szövetkezet egész vagyonának jogi sorsáról rendelkezik, de a tulajdonközösség szabályainak különös megsértésével. A már felhozott példa esetében a szövetkezet vagyonában 601 üzletrész részesedik, a vagyon nagyobb felét 301 üzletrész alkotja, a törvény szerint mégis 101 üzletrész tulajdonosának az akarata érvényesül 500 üzletrész akaratával szemben, ha van 100 tag, akiknek fejenként 5 üzletrészük van. Tehát az adott esetben a tőke x/6 részét egy üzletrésszel meghaladó hányadérdekeltség dönt az egész tőke sorsa felől. Ilyenféle lehetőséget a kapitalista rend csak a holding-rendszer többemeletes kiépítésével tudott kimunkálni. Nézetem szerint sokkal harmonikusabb lett volna, ha a törvény azokban a vonatkozásokban valósította volna meg az egy tag — egy szavazat rendszert, ahol valóban a szövetkezeti eszme érvényesüléséről van szó, de kivételt engedett volna ott, ahol az új törvény szempontjából is tisztán a tőkére vonatkozó kérdésekről van szó. Ugy, ahogy a törvény szól, a második üzletrész jegyzése már minden tag részéről bizonyos °/o erejéig ajándékozási elemet foglal magában. Ez ellen nem is lehet kifogást tenni, mert senki sincs az ajándékozásra kötelezve és így magára vessen, aki több üzletrész jegyzésével egyforma összeget fizet egy teljesértékű és több kisebb értékű vagyontárgyért. Hátrányos lehet azonban a tőkét igénylő, de egyébként jól működő szövetkezetre, hogy a jövőben nem várhatja a tehetősebb tagjaitól ennek a szükségletnek a fedezését, a szegényebb tagjaira pedig esetleg súlyos terhet jelentene a névérték felemelése, amit a közgyűlésen nem is fogadnak el. Baj, hogy az ebből eredő nehézséget a törvény dogmatizmusa még az alapszabályoknak sem engedi áthidalni. A szövetkezetek tehát a legtermészetesebb finanszírozási eszköztől meg vannak fosztva. Ez pedig természetesen fokozza a finanszírozásra képes tényezőknek a szövetkezetekre gyakorolható befolyását és csökkenti a szövetkezeti autonómia hatókörét. Lehet, hogy mindez találkozik is a törvényhozó intenciójával. Súlyosabb lenne a helyzet a régi szövetkezetek esetében, amelyek a 10. §. értelmébn kötelesek alapszabályaikat a törvényben foglaltaknak megfelelően módosítani, tehát az egy tag — egy szavazat dogmát is magukévá tenni, a több üzletrésszel rendelkező tagokat szerzett joguktól megfosztani. Ezt a rendelkezést azonban hatásában nézetem szerint lényegesen enyhíti, hogy az alapszabályokat módosító közgyűlésen az új jogtétel még nem fog érvényesülni, hanem a módosított alapszabályokat elfogadó közgyűlésen még lesz többes szavazat, ha eddig volt. Elnézést kérek, hogy olyan hosszasan időztem az egy tag — egy szavazat dogmájánál, de ez a szabályozás, amely a gyakorlatban legfeljebb átmenetileg fog életműködésbeli zavarokat előidézni, később azonban, az egósiz szövetkezeti élet hozzá fog idomulni, tipikus példája a törvény helyenkét dogmatikus merevségének, amely nézetem szerint szükségképpen az egy tag — egy üzletrész faktumához fog elvezetni. Ha a szövetkezet a több üzletrész jegyeztetése útján való tőkegyüj-