Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - A szövetkezet szervei. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának és gazdaságjogi intézetének 1947. szeptember 26. és október 14. között megtartott ankétján]

G6 mint az egy tag, egy szavazat elviből mereven levont következtetésnek megfelelőt. 1. A szövetkezetnek lehet oly vagyona, amely a tagokat felszámolás esetében üzletrészeik arányában illeti. Erre az álláspontra (helyezkedik a törvény 109. §-a és nem azt mondja ki, amit elvégre kimondhatott volna és a többi rendelkezések gondolatmenetét követve talán ki is kellett volna mondania, hogy a vagyonból elsősorban úgy kell az üzletrészeket visszafizetni, mintha minden tag kilépett volna, ami pedig ezután fennmarad, tehát lényegileg az üzletrész tőkén felül mutatkozó saját vagyont, a tagok közt fejenként egyenlő arányban kell felosztani. A törvény rendelkezése érteimében azonban minden üzletrésznek alkotóelemét teszi a liquidációs hányadhoz való üzletrészenkint egyenlő vagyonjog, amiből következik, hogy a vagyoni kérdésekben több az érdekeltsége annak, akinek több üzletrésze van. Ezért a közgyűlés összehívására pl. a tagok iszámszerinti egytizede mellett [45. § (1)] nyugodtan fel lehetett volna jogosítani az üzletrészek 1/10-ét képviselő tagokat is, mégpedig esetleg úgy, hogy az üzletrészek 1^10-ének kezdeményezésére csak a törzsvagyon sorsát érintő kérdésekben kell a közgyűlést összehívni. Ezt a jogot annál könnyebben meg lehetet volna adni, mert a törvény indokolatlannak bizonyuló összehívás esetébe a költségekkel amúgy is az összehívókat terheli. A költségviselés kockázata indokolta volna a másik oldalon az összehívás megkönnyítését. 2. Tipikusan olyan kérdés, amelyben nem tagonkénti, hanem üzletrészenkénti szavazás lenne helyénvaló, az üzletrészek névértékének felemelése. A törvény szerint az ilyen határozat hozatalakor pl. 101 üzletrészel rendelkező a saját új befizetésének ötszörösére kötelezheti azt a további 100 tagot, akiknek fejenként 5 üzletrésze van. Ezt a lehetőséget a 29. § nyitva hagyja, mert csak az ötnél több üzletrészt jegyzők üzletrészeinek együttes számát korlátozza 40°/o-ra. Nem is szólva arról, hogy a miniszter a tilalom alól felmentést is adhat. Az üzletrésznévérték felemelése tipikusan tőkegyüjtési és nem tiszta szövetkezeti tevékenység lévén, itt az egy tag — egy szavazat elvnek nincs létjogosultsága. Igaz, hogy ebben a vonatkozásban is megadja a megfelelő megoldást a 33. §. 2. bekezdése, amely a fizetni nem hajlandó tagnak módot ad a rögtöni hatályú kilépésre. Ez az expediens megfelelőbbé válik azzal, ha az idézett §-t úgy értelmezzük, hogy a rögtöni hatályú kilépésnek nem kell szükségképpen valamennyi üzletrészre kiterjednie. Ebben az esetben az üzletrészfelemelés kedvező alkalmat ad a tagnak, hogy a kötelezettségét a jogaihoz arányosítsa különösen akkor, ha a kilépés egyébként a 32. §. értelmében éppen ki lenne zárva. Nem változtat természetesen ez a kilépési lehetőség sem azon, hogy a tag a likvidációs hányadhoz való jogának elvesztésével bűnhődik a kilépésért 3. Hasonló a helyzet, amikor a közgyűlés a tagoknak az üzletrész egyszereséig terjedő felelősségét az üzletrész többszörösére emeli. Míg az üzletrész névértékének felemelése esetében a több üzletrésszel rendelkező: tagnak legalább a tőkében való résizesedése is arányosan emelkedik, ebben az esetben semmi más nem történik, mint az, hogy az egy üzletrészszel rendelkező tagok fejszám szerinti többsége az áitala vállalt fizetésikötelezettség többszörösét róhatja a több üzletrészes kisebbségre.