Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - A szövetkezet szervei. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának és gazdaságjogi intézetének 1947. szeptember 26. és október 14. között megtartott ankétján]

sasúgok sorából. És ezt annál is könnyebben megtehette, mert a kereskedelmi törvénynek nincsenek olyan rendelkezései, amelyek alkalmazásához a kereskedelmi társaságnak nevezés lenne szükséges. A szövetkezet, mint jogi személy enélkül is minősülhet kereskedőnek és szerezhet cége alatt jogokat és kötelezettségeket, az igazi szövetkezet tehát semmit sem veszt azzal, hogy nem kereskedelmi társaság többé. Veszít azonban a kereskedelmi társaságok logikusan felépített rendszere, amelyből most már hiányozni fog a kollektívisztikusan szervezett személyegyesülés. Valami nagy bajt azonban ez sem jelent. Nemcsak azért, mert más jogrendszerekben, ahol a szövetkezet szintén nem kereskedelmi társaság ez a rendszerbeli hiány éppen úgy megvan, hanem azért sem, mert hasonló hézag a mi jogunkban más vonatkozásban az 1930 : V. tc.-ig, tehát mintegy 55 éven át volt észlelhető, hiszen hiányzott az individualisztikusan szervezett tőkeegyesülés. A kérdés csak az, vájjon fogja-e a gazdasági élet nélkülözni a szövetkezetet, mint tisztán kereskedelmi társasági formát. Minél inkább igaz az, hogy a szövetkezeti törvény hatálybalépése előtt sok volt nálunk az ú. n. álszövetkezet, annál inkább igaz, hogy a gazdasági életnek eddig szüksége volt a szövetkezet jogi formájára, tiszta kereskedelmi célokra is. Hogy a jövőben fel fog-e lépni az álszövelke/etek megszüntetése nyomán hiányérzet, az elsősorban attól fügtí, lesz-e a magánvállalkozásnak olyan széleskörű szerepe, hogy a kiküszöbölt típust keresni fogja. Ha azonban a hiányérzet fel fog lépni és a jogszabályalkotás a szükséglet kielégítését helyénvalónak fogja találni, akkor is mód lesz arra, hogy a jog egy új, nem szövetkezetnek, hanem másnak nevezett kollektívisztikusan szervezett személyegyesülési típust létesítsen. III. Az elmondottakból már megállapítható, hogy a szövetkezet szer veire vonatkozó rendelkezéseknek milyen feladatot kellett megoldaniok. Hogy a mái használt hasonlatnál maradjunk, olyasmit kellett megkísérelni, mint ami az atomenergia ellenőrzése, bizonyos célokra használásának előmozdítása, más célokra használásának kizárása. Ehhez képest egyfelől gondoskodni kellett, hogy a forma tisztán kereskedelmi célra ne legyen felhasználható, de másfelől — tekintettel arra, hogy a társadalompolitikai oé!t szolgáló szövetkezetek a közvetlen gazdasági cél és a méretek szempontjából igen széles kört töltenek be — a szervezeti szabályoknak módot kellett nyújtania minden legitim alakulat számára, hogy a neki leginkább megfelelő szervezetet alakítsa ki. Az első követelmény merev, kivételt nem tűrő szabályokat, a második rugalmas, az alapszabályok által módosítható szabályozást igényelt volna. A törvény — történeti előzményeinek hatása alatt — sokkal inkább tett eleget az első, mint a második követelménynek és alig hagy teret az alapszabályoknak arra, hogy szervezeti kérdésekben a törvényben foglalt szabályoktól eltérően rendelkezzenek. Kétségkívül a legszembetűnőbb merevségű elv az egy tag, egy szavazat kivételt semmi vonatkozásban nem ismerő elve. Nem kívánok vitába szállni magával a törvényhozás által eldöntött elvvel, de kétségtelennek tartom, hogy az elv alapul elfogadása esetében is vannak olyan részletkérdések, amelyekben következetlenség nélkül lehetett volna más megoldást találni,