Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - A szövetkezet szervei. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának és gazdaságjogi intézetének 1947. szeptember 26. és október 14. között megtartott ankétján]

63 törekszünk, hogy a magyar szövetkezeti jog éppen ma és éppen a jogrendszer nálunk uralkodó vezérgondolatai szempontjából alakuljon ki a lehető legharmonikusabban, a lehető leghelyesebben. Eddigi jogunk — 1930-ban kialakult alakjában — a szövetkezetet a kereskedelmi társaságok négy főtípusa közül (a betéti társaságot, mint vegyes alakot figyelmen kívül hagyva) az egyikként szabályozta. A négy típus felállításával az volt a cél, hogy a gazdasági élet minden szükségletét a meghatározott számú társulási típus valamelyike kielégíts-e. Tisztán jogászi szemmel nézve, a négy típus a szervezet szempontjából logikus zárt rendszert alkot és két irányelv szempontjából két, két tagból álló, csoportra oszlik. Az egyik elválasztó vonal a személyegyesülések és a tőkeegyesülések között húzódik s ahhoz képest osztja a kereskedelmi társaságokat két csoportra, hogy bennük a tagok személyes közreműködésén vagy a tőkével részvételén van-e a fősúly. Személyegyesülések a közkereseti társaság és a szövetkezet, tőkeegyesülések a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság. Ettől az elválasztó vonaltól egészen független, hogy úgymondjam, azt derékszögben metszi az individualisztikusan és a kollektívisztikusan megszervezett társaságokat elválasztó vonal. Az individualisztikus szervezet ismérvei : hogy a tagok kis számmal vannak, maguk a tagok már tagsági minőségük alapján egyszersmind a társaság szervei lehetnek és hogy a tagok személye a társaság léte szempontjából annyira lényeges, hogy kiesésük a társaság létalapját rendítheti meg. Ilyen társaságok a közkereseti társaság és a korlátolt felelősségű társaság. A kollektivisztikus kereskedelmi társaság jellemzői : sok tagra számít, ha a szervei esetleg a tagok sorából kerülnek is ki, maga a tagsági minőség nem alapíthatja meg a szerv minőséget, hanem ehhez kollektív aktus kell, végül a tagok nem lényegesek, a társaság be van rendezkedve a tagok állandó hullámzására. Ilyen társaságok : a szövetkezet és a részvénytársaság, a különbség pedig közöttük szigoirúan jogi szempontból az, hogy a szövetkezetnél a tagváltozás a tőke megváltozásával jár együtt, míg a részvénytársaságnál a tagok tömegesen változhatnak anélkül, hogy ezzel a megmerevített tőkében is változás járna együtt. A szövetkezet tehát a kereskedelmi társaságok sorában éppen úgy az egyetlen kollektivisztikusan szervezett személyegyesülés, mint ahogy a korlátolt felelősségű társaság, az egyetlen individualisztikusan szervezett tőkeegyesülés. Ugyanígy a közkereseti társaság az individualisztikusan szervezett szeméiegyesülés, a részvénytársaság pedig a kollektívisztikusan szervezett tőkeegyesülés. Bármennyire is logikusan zárt a kereskedelmi társaságok ismertetett rendszere és így módot ad a kihasználni kívánt fosa játságok tetszés szerinti kombinációban való igénybevételére, a kereskedelmi jog az élet iránti előzékenységében még messzebb ment, ameddig csak a zárt szám feladása nélkül tehette. Egyfelől a betéti társaságban kialakította az individualisztikusan szervezett személyegyesülés és tőkeegyesülés átmeneti alakját, másfelől az individualisztikusan szervezett tőkeegyesülés, a korlátolt felelősségű társaság, valamint a kollektívisztikusan szervezett személyegyesülés, a szövetkezet szerkezetét lazán, rugalmasan állapította meg, úgy hogy ezek a gyakorlatban minden irányban találhattak átmenetet a szomszédos társasági típusok felé. Ezt a lehetőséget a törvényhozó tudatosan hagyta nyitva