Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - Az új szövetkezetek cégjogi vonatkozásai. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának és gazdaságjogi intézetének 1947. szeptember 26. és október 14. között megtartott ankétján]

47 Nem forgott fenn azonban szüksége annak, hogy a Kódex általánosságban megrövidítse a megtámadási határidőt. Az a tudat, hogy az anyagi semmiségi okok síkján a törvény vagy alapiszabályellenes határozatok a magánjogi elévülési időn belül bármikor megtámadhatók, nézetem szerint hatékony visszatartó erőt is képviselt s ezt szüntette meg a Kódex, midőn véleményem szerint erősebb indok nélkül szakított az eddigi jogállapottal. Nem lehet ide vonatkozóan sikeresen utalni a cégbíróságnak a 68.300/1914. I. M. számú rendelet 32. §-ában biztosított, időhöz nem kötött hivatalbóli felügyeleti jogára, mert az sem terjeszthető ki odáig, hogy a dolog természete szerint kontradiktórius peres eljárás a perenkívüli cégbíró előtt folytattassék le. Ultima ratioként felhozható lenne a szövetkezeti bíróság. De miként arra Kuncz professzor úr múltkori előadásában már rámutatott, nehezen hihető, hogy ez a speciális bíróság, melynek törvényszerinti hatásköre annak megállapítása, hogy az eléje vitt szövetkezet a Kódex szerint szövetkezetnek tikentendő-e, vagy sem, az alperesi szövetkezetet álszö vétkez étnek fogja minősíteni, például csak azért, mert a közgyűlésen a határozathozatalnál, talán nem is rosszhiszeműen, valaminő anyagi megsemmisítési okot valósítottak meg. De vájjon egyáltalában kap-e bírói döntést az érdekelt szövetkezeti tag, ha a miniszter nem látja szükségesnek a cégibiztost a kereset beadására utasítani ? VI. A 64. § 1. bekezdéséhez fűződnek az alábbi észrevételek. A közgyűlési határozatokat megsemmisítő ítélet, annálfogva, hogy a kereset nem valamely jogviszony vagy jog fennállásának vagy fenn nem állásának bírói megállapítására, hanem az adott jogi helyzet kialakítására irányul, — nem deklaratív, hanem konstitutív hatályú, amely jellegénél fogva nemcsak a felek között, hanem ex tunc és inter omnes hat. Kivételt csupán a jóhiszemű szerződő felek képeznek, akiknek jogára a 629. E. H. szerint a megsemmisítés ki nem hat. Ez a szabály a közgyűlési határozatokat megsemmisítő bírói ítéletre vonatkoztatva tételesjogilag eddig még nem mondatott ki. A Szövetkezeti Törvény szükségesnek tartotta e szabály kodifikálását, azonban szövegezése szerint vagy szűkített a tétel tartalmán, vagy helytelenül szövegezte azt. Az idézett törvényhely szerint ugyanis „amennyiben a közgyűlési határozatot jogerős ítélete semmissé nyilvánította, az ítélet azokra a tagokra is kihat, akik nem álltak a perben". A „tagok" kitétel azonban nem fedi az „inter omnes" fogalmát, mert ez utóbbi tágabb fogalomba beletartoznak a perben résztvett vagy részt nem vett tagokon felül a közgyűlési határozat alapján létrejött ügyletekben érdekelt s a szövetkezeten kívül álló szerződő felek is. A jelenlegi szabályozás mellett ez utóbbiakra akkor is kihat a megsemmisítés, ha jóhiszeműen szerződtek. De mert ez az eredmény elfogadható indok hiányában nyilvánvalóan túlmegy a törvényhozó szándékán, nézetem szerint inkább szövegezési hibával, mint harmadik jóhiszemű szerződő felek iráyában szándékos jogfosztással állunk szemben.