Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - Az új szövetkezeti jog alapelvei. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának és gazdaságjogi intézetének 1947. szeptember 26. és október 14. között megtartott ankétján]

42 VII. Hogy a Szt. a szövetkezeteiket — annak ellenére, hogy kiemelte a kereskedelmi társaságok köréből, — mennyire azonosítja a kereskedelmi társaságokkal és a kereskedőkkel, annak legcsattanóbb bizonyítékai azok a rendelkezések, amelyek a könyvvezetést, a zárszámadást és annak ellenőrzését szabályozzák. A 91. § értékelési elvei ellen általában kifogást emelni nem lehet. A részleteikbe belebocsátkozni viszont bevezető előadásomnak nem lehet a feladata. Nem hagyhatom azonban említés nélkül, hogy a 91. § 4. bekezdésének d) pontja az első szervezési költség elszámolása tekintetében visszafejlődést jelent a Kftt. szabályozásával szemben. Ami a mérleg ellenőrzését illeti, e tekintetben nem kétséges, hogy a felügyelőbizottság ellenőrzése sokkal hatékonyabb lesz (szakértőt alkalmazhat, ennek elmulasztása magánjogi felelősséget állapít meg). Visszafejlődés azonban a jelenlegi jogi helyzettel szemben, hogy a Szt. elveti a kisebbségi vizsgálat lehetőségét (a K. T.175. §-a legfeljebb a hitelszövetkezetekre lesz alkalmazható), másrészről, hogy a 47. § 4. bekezdése gyengíti a Cégbíróság hatáskörét, mert a Cégbíróság hivatalból nem vizsgálja, hogy az évi jelentés és a zárszámadás a Szt. rendelkezéseinek megfelel-e vagy sem. Ennek a rendelkezésnek az indokát az Indokolás nem adja. Nézetem szerint azonban ez nem jelenti azt, hogy a bíróságnak nincs joga a mérleg törvényességének a vizsgálatára. Amennyire megnyugtató a tagszövetkezetek mérlegének a központok részéről való ellenőrzési lehetősége, épp annyira fájlalandó, hogy a Szt. 169. és 170. §-ai csak felhatalmazást adnak a Kamarának vizsgálati kötelékek megszervezésére, de nem teszik kötelezővé az ilyen kötelékek működését a központon kívül működő önálló szövetkezetekre. A köteléki revíziónak igen nagy fontosságát átérzi az 1927 május 11-i orosz ipari szövetkezetekről szóló törvény és az orosz jognak az az álláspontja, hogy álszövefkezetnek kell minősíteni minden olyan ipari szövetkezetet, amely nem tartozik valamely vizsgálati kötelékbe. VIII. A feloszlásra vonatkozó problémák közül csak három kérdésre szerelnék kitérni : 1. a bírói feloszlatás, 2. az átalakulás és 3. a továbbfolytatás kérdésére. ad 1. Szt. értelmében a szövetkezetet a bíróság feloszlathatja, ha taglétszáma a tagminimum alá sülyedt (97. §) és ha a szövetkezet álszövetkezetnek bizonyult (99. §). Nem említi azonban a Szt. külön feloszlatási okként a K. T. 248. §-ában és a Kftt. 83. §-ában említett azt az esetet, hogy a szövetkezet törvénytől eltérő célokra terjeszti ki működését. A tagminimum hiánya miatti feloszlatás merev törvényalkalmazás mellett igen sok visszásságra vezethet. Azért, mert egy virágzó fogyasztási szövetkezet tagjainak létszáma háromszázról kétszázkilencvennyolcra csökken, a szövetkezet még nem szűnt meg szövetkezet lenni és igen hasznos sejtje lehet a magyar gazdasági életnek. Ebben az esetben, ha mereven ragaszkodunk az amúgy-