Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - Az új szövetkezeti jog alapelvei. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának és gazdaságjogi intézetének 1947. szeptember 26. és október 14. között megtartott ankétján]

43 is túl nagy tagminimum követelményéhez (Oroszországban 5, Németországban 5 a tagminimum), legalább azt kellene megengedni, hogy a szövetkezet a 100. §-ban megadott előnyök mellett alakulhasson át részvénytársasággá vagy korlátolt felelősségű társasággá. Kiküszöbölheti az itt tárgyalt visszásságot az is, ha a szövetkezetügyi miniszter a 9. § 3. bekezdésében adott felhatalmazással élve enyhíti a tagminimumot. A Szt.-nek azt a hiányát, hogy a közérdeket veszélyeztető szövetkezetek feloszlatásáról külön nem rendelkezik, úgy érzem, a szövetkezeti bíróság fogja kipótolni azzal, hogy álszövetkezetnek minősíti a K. T. 248. §-ába és a Kftt. 83. §-ába ütköző magatartást tanúsító szövetkezeteket. ad 2. A Szt. 100. §-át annyiban, hogy megkönnyíti a nem valódi szözetkezetnek, hogy — amennyiben van benne életképesség és élni akarás — más vállalkozó formában folytathatja működését, csak üdvözölni lehet. Az átalakulás kérdésében azt hiányolom, hogy ez az átalakulás nem válik lehetségessé a tagminimum hiánya esetében is, továbbá a cégbiztos feloszlatása keresetének megindítása előtt. ad 3. A Szt. hallgat arról, hogy lehetséges-e a feloszlatott szövetkezetet tovább folytatni. Nézetem szerint a Kftt. 82. §-ának 3. bekezdését a Szt. 3. §-a alapján ki lehet terjeszteni a szövetkezetekre is és meg lehet engedni a továbbfolytatást olyan esetben, ha a szövetkezet csőd miatt oszlott fel és a csőd a közadós kérelmére szűnt meg,továbbá ha egyesülés és az egész vagyon átruházása folytán oszlott fel a szövetkezet és ezek a műveletek meghiúsultak. * A most megindított szövetkezeti ankéttal szemben két ellenvetést hallottunk. Az egyik úgy szól hogy nem szövetkezeti „kódexre" van szüksége a magyar népnek, hanem egészséges szövetkezeti életre. A másik ellenvetést elnökünk formulázta meg olyan módon, hogy sokkal több értelme lett volna ennek a jogászegyleti ankétnak a Szt. megalkotása előtt, mert hiszen a kodifikációval a jogászok tulajdonképpen elvégezték a rájuk váró munkát. Az első ellenvetést és megjegyzést teljes mértékben magamévá teszem. Valóban az a fontos, hogy legyenek egészséges és erős szövetkezetek. Ezt valljuk mi jogászok is. És szívszorongva lessük, az egész magyar néppel együtt, hogy most már induljon meg a pezsgő szövetkezeti élet, éspedig a szövetkezetek kezdeményező, áldozatos, teremtő munkája nyomán független, autonóm szövetkezeti légkörben. De nem tudom teljes mértékben osztani a második ellenvetést. Mert azt vallom, hogy a jogász feladata a Szt. megalkotásával még korántsem merült ki. Nekünk jogászoknak kell a kódexet szépítgetnünk. Mert a nagy sietségben, a lázas igyekezetben, a sok kompromisszum jóvoltából néhány szeplő került arculatára. De nekünk kell a kódex útját egyengetnünk. Meci nem kis dolog lesz szövetkezeteinknek a K. T. kényelmes és szellős pongyolája után azt a gondosan összeállított, minden részletében kidolgozott díszes ruhát viselni, amelyet az új törvény adott rájuk. Erre a megszépítő és egyengető jogászi munkára múlhatatlanul szükség van, ha azt akarjuk, hogy a kódex életté, valósággá, tehát igazi „joggá" erősödjön.