Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)
1948 / 1-2. szám - Az új szövetkezeti jog alapelvei. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának és gazdaságjogi intézetének 1947. szeptember 26. és október 14. között megtartott ankétján]
34 Azonban a szövetkezeti vállalat is éppen úgy többrétegű, mint maga a szövetkezeti mozgalom. Franz Oppenheimer igen figyelemreméltó módon mutatott arra a lényeges különbségre, amely az ú. n. nyitott szövetkezeteket a zárt szövetkezetektől megkülönbözteti és két, egymással nemcsak gazdasági szerkezetében de pszichológiai beállítottságában is különböző vállalkozó formává teszi. A nyitott szövetkezetet a vevők békés versenye, a zárt szövetkezetet (gondoljunk mindenekelőtt az ipari szövetkezetekre) az eladók ellenséges versenyküzdelme hatja át. De nem lehet egyszerű szövetkezeti vállalkozó formának minősíteni a fogyasztási szövetkezetet sem. Hiszen a fogyasztási szövetkezet valóságos szimbóluma magának a szövetkezeti mozgalomnak. Erre építette fel 1889-ben, a francia forradalom centenáriumán, Ch. Gide a maga híres háromlépcsőjű programmját (programme des trois éiapes), mondván, hogy a fogyasztási szövetkezet hivatása meghódítani először a kereskedelmet, másodszor az ipart, harmadszor a mezőgazdaságot. Amikor mi jogászok a szövetkezet problémáinak megoldásához fogunk, nagyon jól tesszük, ha a többrétegű szövetkezeti vállalat és a sokféle szövetkezeti mozgalom labirintusai között azokra a közös vonásokra koncentráljuk figyelmünket, amelyek minden fajtájú szövetkezeti vállalatban és minden irányzatú szövetkezeti mozgalomban egyaránt feltalálhatók. Ezeket a közös vonásokat feltétlenül meg kell találnunk, mert másképpen sohasem jövünk rá, hogy tulajdonképpen mit is szabályozunk. Ezeknek a közös vonásoknak legfontosabbjai a következők : a) Mindenekelőtt a közös részvétel gondolata amely gyakorlatilag abban nyilvánul meg, hogy a tagok közreműködnek a vállalatban vagy legalábbis igénybe veszik azt. b) A demokratikus szervezet. Tehát kis egyedeknek az egyenlőség, testvériség és szabadság étoszától átitatott együttműködése az egyenjogúság alapján, ami különösen az „egy tag egy szavazat" elvben valósul meg. c) A felesleges közvetítés kiküszöbölése. Tehát a fogyasztók uralmának biztosítása, eliminálva a gazdasági élet minden területén felfedezhető parazitákat d) A munkának és az embernek előtérbe állítása a tőke és a haszon rovására. De nemcsak a közös vonásokat kell a jogásznak a szövetkezetben és a szövetkezeti mozgalomban megtalálnia. Hanem öntudatosan fel kell ismernie azokat a szövetkezeti alapelveket is, amelyek a kodifikációs törekvéseket vagy a megalkotott jogszabályokat inspirálták. Szinte hihetetlen, de mégis igaz, hogy már a Kereskedelmi Törvény (továbbiakban : K. T.) szövetkezeti jogának előkészítői is kiérezték ebben a „kereskedelmi társaságnak" minősített új vállalati formáiban, amelyet az utolsó pillanatban kezdtek el kodifikálni, a — „mozgalmat". Az Értekezlet* amikor a K. T. 248. §-át tárgyalta, amely lehetővé teszi a törvényellenesen működő szövetkezetek bírói feloszlatását, — kiemelte, hogy a szövetkezet végeredményben nem más, mint egy kereskedelmi társasággá vedlett „egylet". Ha tehát ez az egylet az egyedül megengedett gazdasági céljától eltér, „visszavedlik" tulajdonképpeni egyesületté, amelyet most már a közigazgatás intenzív ellenőrzése alá kell vetni. Nagy Ferenc 1894-ben készített törvénytervezete, valamint az 1898 :
