Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - Az új szövetkezeti jog alapelvei. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának és gazdaságjogi intézetének 1947. szeptember 26. és október 14. között megtartott ankétján]

35 XXIII. és 1920 : XXX. tcikkek — amelyek a hitelszövetkezetek kérdését szabályozták — már élesen szembeállítják a szövetkezeti vállalkozást a részvénytársaság kapitalisztikus elveivel. Kidomborították a személy-egyesülés jelleget (tag-kvalifikáció, üzletrészátruházás-korlátozás), a tagok sokszínű kötelezettségeit (közreműködés, felelősség, szavatosság, pótbefizetés), az osztalék-korlátozást, a vásárlási visszatérítés gondolatát, az „egy tag egy szavazat" elvet, az állami támogatás lehetőségét és feltételeit, a központkényszer gondolatát és végül a szövetkezet közérdekű célokat előmozdító jellegét is. — Thirring Lajos tervezete és az általam elkészített több tervezet (1921., 1926., 1934., 1935., 1945. és 1946. tervezetek), ennek az új iránynak továbbfejlesztésére törekszenek amikor a rochdalei elveket és a svájci demokratikus szövetkezeti alapelveket összeegyeztetni igyekeznek a Magyarországon különösen nagy jelentőséggel bíró agrár szövetkezti célokkal. Ha most már a szövetkezeti törvényt (1947 : XI. tc. ezentúl : Szt.) az általa elfogadott szövetkezeti alapelveknek reflektorfényében vizsgáljuk, meg kell állapítanunk, hogy ebből a jogalkotásból a szövetkezeti mozgalom szociológiai háttere sokkal élesebben domborodik ki, mint bármely más jogalkotásból. II. Az első jogi probléma, amelynek megoldását az új kódex tőlünk követeli, annak eldöntése, hogy hogyan illeszkedik bele ez a kódex jelenlegi szövetkezeti jogunkba. Tudjuk ugyanis, hogy szövetkezeti jogunk a fejlődés folyamán erősen differenciálódott. Külön jogszabályok ülepedtek le a hitelszövetkezetekre, az ipari szövetkezetekre, a biztosítási szövetkezetekre, a földmívesszövetkezetekre, az építő-szövetkezetekre, az építőtakarékszövetkezetekre, és ugyancsak külön szabályozásban részesültek azok az altruista intézetek, amelyeknek alapszabályát külön jogszabály hagyta jóvá. Ezek a „lex specialisok" valamennyien abból az elgondolásból indultak ki, hogy a K. T. szövetkezeti joga az a szőnyeg, amelyre a különleges jogszabályok csak a maguk motívumait szövik. Természetes megoldásnak az látszik hogy a K. T. 223—257. §-ai helyébe a kódexet kell becsúsztatni, és most már a lex speciálisok erre az új szőnyegre hímezzék a maguk különleges motívumait. Ezzel szemben azonban azt látjuk, hogy a 8.600/1947. M. E. számú rendelet 14. §-ának első bekezdése változatlanul fenntartja a hitelszövetkezetekre felállított jogszabályokat, amely jogszabályok viszont a K. T. szövetkezeti jogára építenek. Minek az lett a következménye, hogy a K. T.-nek a Szt. 189. §-ával hatályon kívül helyezett 61. §-ának 4. pontja, valamint a 223—257. §-ai a hitelszövetkezetek tekintetélben — érvényben maradtak. Kívánatos volna, hogy mindott, ahol elvi nehézség nincs (mint pl. a hitelszövetkezeteknél a központkényszer), a differenciálódott szövetkezetek jogrendjének legyen a K. T. helyett közös szőnyege a kódex : a Szt.* * Ennek a kívánságnak az ankét után megjelent 12,890/1947. Korm. sz. rendelet a hitelszövetkezetek tekintetében eleget tett. A K. T. szövetkezeti joga csak a nagy szövetkezeti intézeteknél (pl. P. K.) maradt érvényben (12.810/1947. Korm. sz. r.)