Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - Vallomástételi és igazmondási kötelesség a polgári perben. [Előadás a Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának 1947. november 28-án megtartott ülésén]

15 lomástételi és igazmondása kötelessége tekintetében szigorúbb feltételeket állapít meg, mint a felek kihallgatásánál és ennek a szigorúbb feltételnek a megszegését szigorúbb szankciókkal sújtja, mint a fél valótlan vallomását.16 Az igazmondási kötelességet, illetve a hazugság tilalmát a fél perbeli előadása és a tanuk vallomása tekintetében a továbbiakban külön-külön kell ugyan vizsgálnunk, mégis szükségessé válik néhány megjegyzést a továbbiak elé bocsátani. A hazugság — és mindjárt hozzáteszem — az elhallgatás tilalma minden a perben szereplő egyént egyformán kötelez. E kötelesség alól még a bíró sem vonhatja ki magát, hiszen pl. elfogultsága és részrehajlása tekintetében a feleket nem tarthatja bizonytalanságiban, köztudomással ellenkező tartalmú ítéletet nem hozhat, tehát egyrészt ezekből a tételes jogszabályokból, másrészt a törvényhez fűzött indokolások szövegéből vitán felül megállapítható, hogy a valóság kiderítése érdekében magát a bírót is nyilatkozási kötelesség terheli.17 Bár a hazugságtilalom megszegésének szankciói nagyobbrészt büntetőjogiak és így itt vizsgálatunk körén kívül esnek, mégis e kérdésnél elsősorban a tételes jog és ennek reformja szempontjából e szankciókra is ki kell térnünk. Az úgynevezett igazmondási kötelesség véleményem szerint két részből áll. Áll elsősorban a vallomástételi kötelességből, mert enélkül az igazmondásra sor sem kerülhet és áll másodszor a kihallgatandó személy észlelésének élethű visszaadási, vagyis valóságmondási kötelességből. A vallomástétel kötelezettsége tekintetében lényeges a különbség a fél és a tanú kihallgatása között, mert míg a polgári perrendtarás a fél vallomásának megtagadásához következményt alig fűz — hiszen ez esetben egyéb nem következhetik be, minthogy a bíró a vallomás megtagadását mérlegeli,18 addig a tanú vallomástételének törvényes ok fennforgása hiányában való megtagadása, polgári perjogi, fegyelmi és büntetőjogi megtorlásokat vonhat maga után. Ha tehát a vallomástétel és valóság feltárásának kötelességét ama általánosabb szempontból vizsgáljuk, hogy mindkettő a fél és tanú vallomásán keresztül a valóság kiderítésének eszköze, akkor majdnem elmosódnak azok a különbségek, melyek a fél meghallgatása és a tanuk kihallgatása között a tételes jogban jelenleg fennállanak. Ezek után térjünk át a részletekre. 16 A szankciók általános és a perjogi, illetve polgári perjogi (törvénykezési jogi) szankciók különös vizsgálata külön tanulmányt igényel. Itt csak a büntetőjogi másodparancsokra (1. Tóth Károly : Polgári törvénykezési jog, Debrecen, 1923. című könyvének idevonatkozó fejtegetéseit), a hamis tanúzás büntetőjogi következményeire utalunk. 17 L, Pp. 267. §-ának figyelmeztetést előíró rendelkezését. Figyelmet érdemel a laikus bíróságok hivatásos bíró tanácsvezetőinek felvilágosítási kötelessége is. 18 L. Pp. 376. §-át és Sárííy Andor: Magyar polgári perjog, Budapest, 1946. 302. lap.