Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - Vallomástételi és igazmondási kötelesség a polgári perben. [Előadás a Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának 1947. november 28-án megtartott ülésén]

i6 III. Először a felek meghallgatásának kérdésével foglalkozunk. A polgári perrendtartás értelmében tilos a félnek vagy képviselőjének: 1. jobb tudása ellenére, 2. az ügyre vonatkozó, 3. nyilvánvalólag va­lótlan tényt A) állítani, B) alaptalanul tagadni, C) vagy bizonyítékokra alaptalanul hivatkozni.19 Tilos továbbá nem kereskedőt, a kereskedőkre megállapított kivéte­les iletékeség alapján perelni,20 szegényjogot hamis előadás alapján ki­eszközölni,21 az ellenfél tartózkodási helyét vagy ismert örökösöket el­hallgatni,22, való aláírás valódiságát tagadni,23 és két egybehangzó ítélet ellen nyilván alaptalan felülvizsgálati kérelemmel élni.24 Ezek azok a rendelkezések, amelyeknek hivatása lenne a perben a valóság kiderítését elősegíteni. Áttekintésünk után megállapítható, hogy a szegényjognak hamis elő­adás alapján való kieszközlésének és az ellenfél tartózkodási helyének vagy az ismert örökösöknek az elhallgatása esetét kivéve, a többi rendel­kezésnek polgári perjogi szankciója nincs, minek folytán azok áthágása a polgári perjog eszközeivel el nem hárítható és meg nem torolható. Állítjuk ezt annak egyidejű megemlítése mellett, hogy a törvény­ben szabályozott pénzbírságot lényegében fegyelmi büntetésnek tartjuk, a perbeli hazugság tilalmának megszegése tekintetében egyébként fennálló megtorlások pedig büntetőjogi jellegüknél fogva a büntetőjogba tartoznak. Megállapíthatjuk továbbá azt is, hogy a polgári perrendtartás 222. §-ának 2.. bekezdésében foglalt rendelkezés kivételével a többi felhívott szabály nem annyira a hazugság tilalmazását, illetve a való ténjrállás fel­derítését célozza, hanem inkább a perben szereplő mellékcélok érdekét. Ilyenek a per gyors befejezése, illetékügyi, tehát gazdasági szempontok stb. így ezeket a rendelkezéseket a továbbiakban fig}Telmen kívül hagy­hatjuk. E rendelkezések közül a szegényjog alaptalan kieszközlését és az el­lenfél tartózkodási helyének, illetve az ismert örökösöknek elhallgatását csak azért kell mégis külön megemlítenem, mert az etekdntetben fennálló két tilalom megsértését a törvény kifejezetten perjogi megtorlással sújtja. Az első esetben — habár ezt a törvény kifejezetten nem is mondja ki, de kapcsolatos rendelkezésekből világos — a szegényjog megvonásával és a második esetben az elhallgatást követőleg foganatosított cselekmények megsemmisítésével. 19 Pp. 222. § 2. bek. 20 Pp. 32. § 2. bek. 21 Bp. 118. § 3.. bek. és Haendel Vilmos: A szegényjog a magyar polgári peres eljárásban és annak kritikája, Miskolc, 1936., 145—6. lap, továbbá Bernhardt Miksa: A szegényjog reformja, Karcag, 1936., 9—10. lap. 22 Pp. 175. § 1. bek. 23 Pp. 336. § 4. bek. 24 Pp. 544. § 1. bek. A 19—24. jegyzetekhez, 1. még Wiszkidenszky Gusztáv: A felek igazmondási kötelessége c. már idézett könyvének, 106 és köv. lapjain tárgyal­takat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom