Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - Vallomástételi és igazmondási kötelesség a polgári perben. [Előadás a Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának 1947. november 28-án megtartott ülésén]

14 záshoz még hozzáteszi a filozófia „Valóság mindaz, ami hatást fejt ki.13 Különösen ez az utóbbi megállapítás világosan mutatja, hogy a polgári perben kiderítendő tényállás tekintetében a feleket a megismert valóság produkálásának kötelezettsége terheli. Hiszen a jog szempontjából első sorban ama tény jelentős, amely hatást fejt ki, mert a polgári perjog alig egyéb az életben kialakult hatásokként létrejött igények érvényesítésének eszközénél. Ennek megállapítása után nem is olyan nagy a különbség ama két perjogi fogalom meghatározása között, amelyek szerint a polgári per az igazság érvényrejuttatásának eszköze, illetve egyszerűen csak jogérvényesítési eszköz. E különbségtételt az igazság és a valóság fogalma között inkább az elméleti állásfoglalásoknál tapasztalható pontatlanság tette szükségessé, mert bár a polgári perrendtartás előkészítői és törvényhozói az igazság, illetve „anyagi" igazság14 érvényrejuttatásáról beszélnek, mégis a törvény szövege a fogalom precíz meghatározását adja, amikor a 305. §-ban a tanúhoz intézendő figyelmeztetésit így írja körül „a tanú köteles a legjobb tudomása és lelkiismerete szerint a tiszta és teljes valóságot vallani". E fogalmak szétválasztásának szükségességére az elméletben is rámutattak.15 Az igazság foglamának kiküszöbölése egyébként nem a perjog, illetve a polgári per egésze, hanem csak kérdésünk szempontjából követelmény, mert az igazságkeresés kívánalma és szükségszerűsége a bizonyítási eljárás befejezése után, az ítéletnek a bíróban való kialakulása során joggal merül fel, de ennek az igazságkeresésnek, az igazság ítéleti érvényrejuttatásának éppen az a valóság egyik feltétele, amelynek kiderítése a bizonyítási eljárás célja. A továbbiakban a bizonyítási eljárásnak csak ama részével foglalkozunk, amely a felek meghallgatása és a tanúkihallgatás útján szolgáltatandó bizonyítékokra vonatkozik. Az elmélet a két kérdést egymástól szigorúan elválasztja és amikor igazmondási kötelességről beszél, csak a felek perbeli meghallgatására, illetve előadására gondol és a tanuk kihallgatásának kérdését nem részesíti figyelemben. Ennek oka valószínűleg az, hogy a polgári perrendtartás a tanuk val13 L. Clauberg és Dubislav : Systematisches Wörterbuch der Philosophie, Leipzig 1923, 376 oldalán „Realitát" vezérszó alatt ; Vida Imre : A valóság kérdése .Budapest 1928 ; Bevilaquva Béla: A valóság problémája, Budapest 1911 ; Keyserling : Schöpferische Erkenntnis, Darmstadt 1922, 89—90, 103 lapok; Kant: Kritik der reinen Vernunft, Leipzig é. n. (Reclam Univ.), 318 lap ; és rövid fogalommeghatározást a Révai Nagy Lexikona, 18. k. 748 lapján „valóság" vezérszó alatt. 14 L. Finkey Ferenc : id. m.ben az ,,anyagi igazság" helytelen fogalmáról szóló fejtegetéseket. 15 L. Tury Sándor Kornél: „Igazságellenes tényezők a jogban", Acta Litterarum ac scientiarum reg. univereitatis Hung. Fnancesco Josephinae, Sectio : Juridico— Politica, Tom. VII. 2. Szeged, 1935, és „Biztosítási jog és bizonyítási módszer", a M. Tud. Akadémia Jogtudományi Bizottságának kiadványsorozata, lí. sz., Budapest, 1940. című tanulmányát.