Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - Vallomástételi és igazmondási kötelesség a polgári perben. [Előadás a Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának 1947. november 28-án megtartott ülésén]

12 Ha az igazság alatt — mint ahogy ezt a bölcselet teszi — gondolatainknak a valósággal való megyegyezését értjük és ekként elfogadjuk azt a tételt, hogy az igazság csakis egy meghatározott gondolat maga lehet, akkor minden további vizsgálat nélkül megállapíthatjuk, hogy az igazság fogalmának a polgári per keretében legfeljebb az ítélethozatalnál lehet helye, amikor a bíró a rendelkezésre álló tényállást és jogszabályt, mint valóságot, illetve adottságot, a gondolataival összeveti és ennek a műveletnek az eredményeként hozza létre az ítéletet.7 Nem tartozik e vizsgálatok keretébe, mégis megemlítem, hogy véleményem szerint az igazság a polgári per keretében az ítélethozatalnál sem érvényesül mindig, mert az igazság érvényesüléséhez nemcsak az szükséges, hogy a bírónak rendelkezésire álló tényállás a valóságot tartalmazza és hogy ezt a tényállást a bíró helyesen ismerje fel, hanem eme két feltétel fennforgása esetén még az is, hogy az alkalmazandónak előírt jogszabály ne álljon ellentétben az igazsággal.8 De ha nem is elégedünk meg az igazság bölcseleti fogalmának alapulvételével, hanem a logikai elemhez etikai elemet is alkalmazunk — értékelést viszünk az igazságkeresés kérdésébe — akkor is oly nehézségekkel találkozunk, amelyek az igazságfogalom alkalmazását a jogban eme értékelési szempontokra tekintettel teszik lehetetlenné. Elég talán etekintetben Moór Gyula ismert állásfoglalására utalnom, mely szerint igazságnak vagy annak talán a jogban jobban megfelelő fogalomnak, a helyes jognak értékelése csak abban az esetben lehetséges,, ha megint egy a jogon kívül fekvő fogalomhoz — értékmérőhöz — folyamodunk és ennek az értékmérőnek a segítségével kísértünk meg az igazság és igazságtalan, a helyes és helytelen jog között különbözetet tenni.& Moór Gyula helyesen mutatott rá arra, hogy bármit is fogunk értékmérőként alkalmazni (pl. az erkölcsöt), felmerül a/ kérdés, vájjon a nyugat- vagy a keleteurópai, az ókori vagy a modern erkölcs szolgáljon-e alapul és aszerint, hogy melyik értékmérőt fogadjuk el, alakul át az igazságnak és a helyes jognak képe is. Látjuk tehát, hogy az igazságnak bölcseleti és etikai fogalma egyformán alkalmatlan arra, hogy azzal a jog területén és közelebbről a perjog területén operálhassunk. De szerény véleményem szerint a perjogban — legalább is a felvetett kérdésben — az igazság fogalmának alkalmazása szükségtelen. Amidőn a polgári perjog lételes anyaga, az ehhez fűzött hivatalos és 7 L. Nizsalovszky Endre : ítélet és Igazság című értekezésének, egyébként általam nem mindenben osztott fejtegetéseit, Szentpéteri Kun Béla Emlékkönyv, Debrecen, 1946, 364. és köv. lapjain, továbbá Finkey Ferenc : Anyagi igazság és téves jelszavak a büntető eljárásban, című értekezését, Magyar Jogi Szemle, VIII. k. (1927), 80, 129, 180 és 247 lapjain. 8 L. Nizsalovszky id. m. és sokan mások, különösen Schönvitzky Bertalan . Az ítélet és a jogerő, Eger, 1938., 5. és köv. lapjain foglalt értékes okfejtést és az itt felhívott szerzők idevonatkozó fejtegetéseit, továbbá Richter Béla : „A reformátio in pejus a polgári perben" című tanulmányát. „Jog" IV. évf., 145 és köv. lapjain. 9 L. Moór Gyula : Bevezetés a jogfilozófiába, 282. és köv. lapok." Filozófiai könyvtár, III., Eudapest, 1923.