Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 1. szám - Adórendszerünk újításai és a stabilizáció. [Előadás a Magyar Jogászegylet pénzügyi jogi szakosztályának 1946. október 30-án tartott ülésén]

38 bár az Ülelinényadóval szoros összefüggésben — külön alkatban érvényesítette. Az illetménytöbbletadó alakjában megszületett a valódi illetményadó, amely a létminimum értékhatárát a legmagasabb kollektív illetmény pénzügyminiszteri rendelettel meghatározott cezúrájával pótolja. A kulcsok, amelyek rétegezetten progresszívek, korunk törekvéseire, valamint az illetmények általános színvonalának alacsony voltára jellemző indokolt kíméletlenséget tanúsítják. Maga az illetményadó az alkalmazottak kereseti adójának alapelveit tartalmazza. Egy ponton azonban korrigál. A régi szabályozás az adó tárgyát a szolgálati jogviszonyból származó keresetben állapította meg, az adó alapjaként azonban a nyugdíjat, nyugbért, kegydíjat és a hasonló természetű juttatásokat is megjelölte. Az adó tárgyára visszaható ez a kiterjesztő szabály a nyugdíjbiztosítási illeték kérdését irritálta. Az illetékjog szerint a nyugdíjjárandóságokat, ha azokat biztosítási szerződés alapján folyósítják, illeték terheli. Biztosítási szerződés áll fenn az elismert vállalati nyugdíjpénztárakkal, továbbá azokkal a nyugdíjalapokkal szemben, amelyek önálló jogi személyek, de ezen felül is minden olyan esetben, amikor a szolgálati jogviszonyban álló alany a majdan folyósítandó nyugdíj ellenében szolgáltatást teljesít. A múltban a kérdés eldöntése kettős megterheléssel járt. Az adóhatóság a K. H. Ö. alapján a kereseti adót és az 1883 : VIII. tc. alapján a biztosítási illetéket követelte, a közigazgatási bíróság pedig mindkettőt koncedálta, holott a szolgálati és biztosítási szerződések még akkor is mereven elválaszthatók egymástól, amikor szimultán kötelemben jutnak kifejezésre. Ilyen esetekben is a megadóztatandó tényállások egyike a szolgálati jogviszony tartama alatti, másika pedig az ennek megszűnte utáni szolgáltatásokra és ellenszolgáltatásokra utal. Jogászi következtetéssel tehát semmiképpen sem juthatunk arra az eredményre, hogy a szolgálati jogviszony megszűntével realizálódott biztosítási kötelem szolgálati jogviszonynak is tekintessék, hogy tehát a biztosítási kötelemből eredő szolgáltatást, a nyugdíjat, a nyugdíjbiztosítási illetéken felül alkalmazotti kereseti adó is terhelje. A stabilizációs illetményadórendelet megnyugtatóan rendezte a kérdést: a nyugdíjakat kivonta az illetményadóztatás alól s ennek hatálya alatt csak azokat a juttatásokat hagyta meg, amelyek folyósítására jogalapot nem teremtettek. Minthogy az elismert vállalati nyugdíjpénztárak 1943. óta, az alkalmazottak keresetiadójának akkor történt emelése folytán, a nyugdíjak után nem voltak illeték fizetésére kötelezve, ezt a felfüggesztett kötelezettséget — az illetményadó terhének kiesése miatt — most ismét helyre kellett állítani. 9. Egyenesadórendszerünknek legtömörebb pillérjeit és leglukratívabb tényezőit a szabadfoglalkozások megadóztatására vonatkozó két adónem: az általános kereseti- és a társulatiadó alkotja, Hozadéki adóink között ez a két adófajta egymástól lényegesen elütő sajátosságokkal rendelkezett. Noha a tiszta jövedelem alapulvétele mindkettőnél közös elvet tükröztet, szerkezetük és kimunkálási módszerük más. Pénzügytanilag szünetelő társulati adónk: komplett adónem, amely a hozadéki adók teréről javarészt a jövedelmi adók területére csúszott át. Valójában benne a jogi személyek jövedelem- és vagyonadóját ismerhetjük fel. Ezzel szemben az általános kereseti adó még a jövedelem- és vagyonadó korrekciójára is szorult. A tár-