Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 4. szám - Közigazgatás és demokrácia. [Előadás a Magyar Jogászegylet vándorgyűlésén, Szeged, 1947. május 26.]

KÖNYVSZEMLE Sárffy Andor: Magyar polgári perjog. Budapest, 1946. 5§f6 o. (Grill Károly.) Sárffy Andornak polgári perjoga nehéz életviszonyok közepette jött létre. Nem egyszer olyaai körülmények között vajúdott születése, hogy a megírásához szükséges papirossal sem rendelkezett szerzője. A küzdelmes alkotás ilyen nehézségei ellenére is perjogi jogirodalmunknak az utóbbi évek legjelentősebb terméke. A szerző munkájában a törvény rendszerében halad. Bevezetésnek nevezett első részében azonban mégis kitér a perbeli alapfogaimnak méltatására. A polgári törvénykezésii jog — felfogása szerint— egy közjogi hatalom gyakorlásának szabályail tartalmazza, s ezért a közjog egy részének tekintil. A polgári peres eljárásnak, a törvény rendes utjának, a perenkívüli eljárás'sal elmosódott határait élesebbre kívánja vonni. Haladást jelentő meghatározása azonban csupán a'ak'i, az anyagi megkülönböztető jegy kutatásába nem bocsátkozik. A polgári perben szereplő személyek közötti viszony tekintetében csak a felperes és a bíróság, valamint az utóbbi és az alperes közötti jogviszonyt hajlandó elismern?, a felek közötti perjogi viszony létezését tagadjai. Az ilyennek tűnő előnyös és hátrányos helyzetek — felfogása szerint — a közöttük fennforgó magánjogi jogviszonyból következnek. Kár, hogy Plósz, Magyary, Wach és Bülow vonatkozó fölfogásával szemben az előnyös és hátrányos helyzetekre alapított s a „Végrehajtás megszüntetése iránti per" című munkájában már kifejtett felfogásának további) taglalására ehelyütt nem tér ki. Feltűnő, hogy a szeTző a polgári perjog külföldi jelles úttörőinek még csak a megemlítését is mellőzi dolgozatában. A polgári bíróságot a magyar állam polgári peres joghatóságának nevezi, hangsúlyozva, s indokolva mindenegyes szónak tartalmi jelentőségét. Ebben a részben nemcsak érdekes, de egyben igen jelentős a bírósági elnöki jogkörrel járó szignálásii joggal kapcsolatos okfejtése. Rámutat arra, hogy az elnöknek e jogköréből kifolyólag módjában áll bizonyos mértékben az ügy mikénti elbírálását befolyásolni, az ügyet olyan tanácsra, bíróra kiosztani, akiniek álláspontját a konkrét ügyben érvényre kívánja juttatni. Ennek a jogkörnek gyakorlati jelentőségére, az ezzel való visszaélés lehetőségére, törvényhozásxink figyelmét is felhívjál. Alapos, s részletessége mellett is, áttekinthető a bírói illetékességről, az illetékességi okokról' szóló tanulmánya. A kizárólagos, versenyző, általános, alávetésen alapuló illetékesség, s visszatorlásos illetékességi! okok rendszeres kifejtésének nemcsak az elméleti', de gyakorlati jogász is nagy hasznát látja. Kimerítő és alapos a szerzőnek a perbeli alapelvekre vonatkozó ismertetése. Érdekes a princípiumok egyéni párosításban való kifejtése. Az alaposság elvét együtt ismerteti az előbbinek kétségtelenül nem előnyére szolgáló gyorsaság principiumával, az összpontosítás (koncentráció) elvét az ezen lazítani kívánó, a tárgyalás egységességét szolgáló elvvel, a rendelkezési ellvet az ezzel bizonyos mértékben szembenálló hivatalból való eljárás principiumával, és így tovább. Az ellentétek ilyetén szembeállítása mindenesetre a fogalmak tisztultabb és maradandóbb megismerését szolgálja. A felek perbeli cselekményei kapcsán szakít a tudomáskijelentések megkülönböztetésével, s a perbeli magatartásokat jogbelJi és ténybeli előadásokra, akaratkijelentésekre, észrevételekre, s mulasztásokra osztja. A keresetjog problémájában az absztrakt keresetjog mellett elismeri a konkrét keresetjogot ás\ Részletessége mellett is egységes szerkezetű