Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 1. szám - Adórendszerünk újításai és a stabilizáció. [Előadás a Magyar Jogászegylet pénzügyi jogi szakosztályának 1946. október 30-án tartott ülésén]

36 vételével új földmérési törvényjavaslat is készült. Ennek tárgyalása és életbeléptetése azonban fedezeti kérdéseken is múlik. 7. A házingatlanok adózása az összeomlás után egy teljes évig szünetelt, mert a bérlők ingyenes lakásjoga a legelvetemültebb finánc képzeletében sem jelentkezett a háztulajdonos oldalán adóerőként. Ez év elején a házadó pótlása gyanánt a házadótól pénzügytanilag merőben különböző teher: a lakásadó nyújtott a kincstárnak a reméltnél jóval gyengébb hozamot. A lakásadó azonban rendezett gazdasági körülmények között a felépít- mények hozadéki adója felé nem fejleszthető. Ezért a valutareform terve ismét előtérbe állította a házadó felújításának eshetőségét. Ez természetesen csak a lakbérek valorizációjával karöltve volt megvalósítható, A stabilizációnak egyik legdrasztikusabb műtéte volt ez az átmenet nélküli súlyos felértékelés, amely számos exisztenciát hozott nehéz helyzetbe. A költségvetési egyensúly érdekében végzett számítások azonban alacsonyabb vagy hosszabb időre tagolt meneteles felértékelést nem tettek lehetővé. Fel kellett tehát hajtani ezt a keserű poharat, amely nélkül a házingatlanok újjáépítési politikája a megkívántató keretben és módon nem volna kifejthető. A valorizáció hatásaként azok, akik gazdasági élettehetőségeiknek meg nem felelő magasbérü lakásokban helyezkedtek el, arra kényszerültek, hogy körülményeiknek megfelelő lakást keressenek vagy a meglevőben összehúzódjanak. A magas bérvalorizáció mellett szólt az a szempont is, hogy a keresetekben rejlő vásárlóképesség — noha az egyelőre gyengén figurái iis< — lehetőleg erős — bár nem irreális — mértékben köttessék le a lakássziikséglet számára, nehogy a piacon olyan vásárlóképesség jelentkezzék, amely árúval nem fedezhető. Egyébként ez a gondolat a stabilizáció természetéhen rejlő okok folytán az adózás más területén is számottevően érvényesült. Többek között az említett érvek is gátolják a valorizációs kulcsok csökkentését, amely iránt több oldalról merült már fel óhaj. A házadójogszabály a régi házadó alapelvein épül fel. Az egységes lakásépítési politika követelményeinek megfelelőleg azonban nemcsak a rendkívüli, hanem a rendes ideiglenes házadómentességek szabályozását is ki kellett a házadózás anyagából szakítani és ezeket a jogtételeket az épülethelyreállítások kapcsán nyújtott adókedvezményekkel együtt külön rendeletben összefoglalni. A rendes ideiglenes mentesség technikai előfeltételeit az építésügyi szabályok szabják meg, a rendkívüliekét ezeken felül még különleges követelmények is, amelyek a beépítési módra, homlokzatkiképzésre, gazdaságos, korszerűségi és egészségügyi szempontokra utalnak, nem hagyva figyelmen kívül a városkép megóvását sem. Az épületek és lakások helyreállítására és az átalakításokra a költségek 75 °/o-a erejéig adható adókedvezmény, amely legalább két és legfeljebb tizenöt éven át vonható le a házadóból, úgy azonban, hogy a kedvezményi időtartam alatt a házadó 40 °/o-a épségben maradjon. Az ideiglenes mentességek és kedvezmények külön szabályozott rendje mellett maga a házadóról szóló jogszabály tartalmazza az állandó mentességek eseteit, nagyjában a régi elvek szerint. Az adóalap konstrukciója azonban átmenetileg megtörte azt a meggyökeresedett elvet, hogy a nyers bérjövedelem vagy haszonérték csonkítatlanul vétessék számításba, mert