Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 1. szám - Adórendszerünk újításai és a stabilizáció. [Előadás a Magyar Jogászegylet pénzügyi jogi szakosztályának 1946. október 30-án tartott ülésén]

3 4 lett volna. Ezenfelül az okirati, közigazgatási és törvénykezési illetékágazatok alaki rendelkezéseikkel többé-kevésbbé a pátensi rendszer paragrafusaiba: az illetékszabályokba kapaszkodtak. Ezek a csoportok tehát csak bizonyos megalkuvás árán váltak életképesekké és maradéktalan izoláltságuk gyakorlati megvalósítására egy évtizeddel ezelőtt olyan határozott terv is felmerült, amely szerint mind a négy csoport különállóan és külön-külön megismételt alaki szabályozási renddel kapott volna törvényi alakot. A stabilizációval életbeléptetett illetékügyi jogszabályanyag most merész ívvel visszakanyarodik az ősforráshoz. Egyetlen kódexben foglalja össze a négytagozatúvá ágazott rendszer együttesen szabályozható anyagát, megadva ezzel az időtálló tiszteletet az augusztusi pátens osztrák jogászainak és módot nyújtva arra, hogy a négyes felosztás most már a lehető legszűkebb körre, az illetékek mértékére s az azzal szorosan összefüggő szabályozásra szorítkozzék. Az illetékrendszer belátható időn belül kerülhet a maga egészében törvényi rendezésre; a mai jogtételek ennek a törvénynek — az elkerülhetetlen apróbb törések kiküszöbölésével — méltó alapanyagát fogják alkotni. 3. A felszabadulást követő néhány hónap idillikus adóvakációját 1945. júniusában a forgalmi adókról készült kódex** rontotta el. A gyári termeivényeket fogyasztási adóként terhelő váltságszerkezet az elnémult gyárak és a felburjánzott kereskedelmi tevékenység mellett nem volt fenntartható. Ezért a forgalom általános megadóztatásával mindent elölről kellett kezv deni. Az adóztatás elvei és módszerei nagyjában az általános forgalmi adóról szóló alapvető törvényben, az 1921 : XXXIX. tc.-ben foglaltakkal azonosak. Egy ponton azonban, mely gazdasági regulátorként hat, de fiskális célokat szolgál, az új jogszabály áttöri a tényleges forgalmi szakaszok külön-külön megadóztatásának képletét és már a kiindulópontban sűrítetten adóztat. Azok az üzemek ugyanis, amelyek árukat többfokozatú termelési tevékenységgel állítanak elő, az ú. n. vertikális vállalatok, a termelési fokozatok számával szorzott adókulcs szerint kötelesek adózni. Ezeknél tehát a forgalom első szakaszát az általánosnál magasabb kulcs terheli éppen úgy, mint a volt váltságadó szintjének elérése céljából tett az a másik intézkedés is, amely egyes szakmai előállítóknál a normálkulcsnál magasabb terhet ír elő. A stabilizációs rendelkezések között terjedelemben csak jelentéktelen méretet elfoglaló forgalmi adószabály az előállítóknál fizetendő magasabb mérvű adók alanyait számottevően kibővítette és ezzel az adóhozam meghatározott szintjét biztosította, jóllehet az előállítói adó magas voltának ellensúlyozására a kereskedelmi forgalom általános adókulcsát az eddigi 5 °/o-ról 3 °/o-ra szállította le. Ezek a szabályok, amelyek az általános forgalmi adózás lényegét azzal a fikcióval töményítik, hogy a vertikális üzemek egyes gyártási szakaszai önálló forgalomnak minősülnek, alkotják egyszersmind azt a hidat is, amelyen mutatis mutandis ismét a váltságadózáshoz jutunk. Ennél a szociális szempontból általában gyengének osztályozott adónemnél vexatórius intézkedések és jelentős adminisztrációs kiadások takaríthatók meg a váltságrendszer életbeléptetésével. Ezért az erre irányuló törekvés az állandó készenlét állapotában van. ** 600/1945. P. M. számú rendelet.