Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 4. szám - A jogalkalmazás feladatai a demokráciában. [Előadás a Magyar Jogászegylet vándorgyűlésén, Szeged, 1947. május 24.]

13 Pp. 690, §-ának 12. bekezdésével — nem kérelemre, hanem hivatalból tartozik folytatni és a végítéletben, — tehát ha nem is magában a bontóítéletben, de magában a bontóperben köteles határozni. A most vázlatosan kifejtettekben látom a jogalkalmazás feladatait a demokráciában. Ma, amikor oly heves támadások érik bíróságainkat, kétszeresen fontos, hogy a viszonyok változását felismerjük és a bírói gyakorlatot ennek megfelelően alakítsuk. Hosszú bírói pályám tapasztalatait tekintve, nemcsak hiszem, hanem bizonyos vagyok abban, hogy bírói és ügyészi karunk szoros együttműködésben az ügyvédi karral a jogalkalmazás demokratikus átalakítását nemcsak meg tudja, — nemcsak meg akarja, de meg is fogja valósítani. Erős a meggyőződésem, hogy a demokratikus gondolat jegyében kialakuló gyors és alapos jogszóigáltatás fogja a legbiztosabban elnémítani ezeket a támadásokat és leggyorsabban helyreállítani azt a közbizalmat és közmegbecsülést, amély bíróságainkat a múltban körülvei le. Dr. BEÉR JÁNOS székesfővárosi tiszti főügyész felszólalása: Amikor Móra Mihály barátom felkért, hogy a mai témához hozzászóljak, közölte azt a kívánságát is, hogy a jogalkalmazás problémájához elsősorban a közigazgatási feladatkör szempontjaiból tegyem még észrevételeimet. Ürömmel teszek eleget ennek a megbízásnak, de már most bejelentem — -é* ezt talán megbízóm sem fogja tőlem rossznéven venni —-, hogy nem fogom megtartani a részemre előírt irányvonalat. Ezt az el'határozásomaÍ egyébként a megbízás tartalmának jogi értékelésével gondolom alátámasztani. Hivatkozom ugyanis a polgári törvénykönyv javaslatának 1616. §-ára. amely szerint „a megbízás elvállalásával a megbízott arra kötelezi magát, hogy a reá bízott ügyet a megbízó akaratához képest és érdekeinek megfelelően látja el". A megbízó akaratához képest tehát néhány mondattál valóban érinteni fogom a közigazgatási jogalkalmazás problémáját is, de elsősorban a bírói jogalkalmazás problémája foglalkoztat, azért,-mert nem érlek egyet Karay tanácselnök úrral. És véleményem szerint, ha ezzel a kérdéssel foglalkozom, a megbízó érdekeit is szem előtt tartom. A megbízó érdeke ugyanis nyilván az, hogy a mai ülés érdékes legyen. Az érdekességet viszont ebben a vonatkozásban elsősorban a vita jelentheti. Nézetem szerint Karay tanácselnök úr az előadásában kifejtett — egyebekben-részleteiben — legnagyobb részt helyes megállapításokból nem vonta le elég élesre és 'határozottra formáitan mindazokat a következtetéseket, amelyeket nemcsak He léhetett volna, de amelyeket az általa is kitűzött cél elérése érdkében le is kellett volna vonni. Ennek az eredménye azután az. hogy két alaptétel emelkedik ki az előadásból, amelyeket én most a szemléltetés érdekében (kicsit torzítva, a következőkben állítanék szembe: a) a magyar bírói gyakorlat, tehát a magyar igazságügyi jogalkalmazás a múltban is demokratikus felfogású volt, b) feltétlenül szükség van a^ bírói jogalkalmazás új, demokratikus átalakítására.