Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 1. szám - A gazdasági rend büntetőjogi védelme. [Előadás a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1946. november 22-én tartott ülésén]

lem a Btk. 2. §-a alapján felmentést kért, mondván, hogy az elkövetés idejében a valutaforgalom a hatóságok tudtával és hozzájárulásával teljesen szabad volt, bár a valutatörvények nem helyeztettek hatályon kívül. A Kúria azonban az akkori állapotot nem tekintette a Btk. 2. §-ában említett enyhébb „gyakorlat"-nak, hanem kimondotta: az a körülmény, hogy az említett időben a hatóságok több esetben nem indították meg a bűnvádi eljárási, az illető cselekményeket nem teszi jogossá. IV Az árdrágító visszaélések túlnyomó többségének tevékenységi tárgya a múltban a közszükségleti cikk volt. Mindnyájunk előtt emlékezetesek azok a különböző í'ogalommeghatározások, melyekkel az irodalom és a gyakorlat e téren egyaránt kísérletezett. Ámde a gazdaságtudomány fogalommeghatározása nem elégítette ki a büntető igazságszolgáltalás igényeit, mert a jogvédelem körét túlságosan megszűkitette volna A Kúria ismeretes fogalommeghatározása szerint közszükségleti cikk mindaz, amit a kultúra átlagos színvonalán álló ember — függetlenül anyagi, műveltségi és társadalmi helyzetétől — használ. Ha már most ezzel az elvi definícióval egybevetjük a bírói gyakorlat konkrét megállapításait: meglepő eredményre jutunk. A konyak, a szivar, a női esipkegallér a bírói gyakorlat szerint közszükségleti cikk. Ámde azt mondani, hogy a kultúra átlagos színvonalán álló minden ember szivarozik, konyakot iszik vagy női csipkegallért hord — mégis csak túlzás volna. A magam részéről csatlakozom azoknak a ni zetéhez, akik azt tartják, hogy a közszükségleti cikk fogalmát a büntetőbíráskodás igényeit kielégítő, általános és elvi körülírássá] talán nem is lehet megvonni, lévén ez a fogalom helytől és időtől függő, tehát relatív. De függ a közszükségleti cikk fogalma az ügylet mellékkörülményeitől is. Mert amennyire kétségtelen, hogy pl. egy csésze kávé a kávémérésben, sőt a kávéházban közszükségleti cikk, épen annyira nyilvánvaló, hogy annak költséges luxusmulatóhelyen való elfogyasztása mégsem mondható közszükséglet kielégítésének. A bíróságok erre az utóbbi szempontra a múltban nem voltak figyelemmel, sőt ennek méltánylása elől határozottan elzárkóztak. A közszükségleti cikk kérdésének egyébként nem is volt lényei; * gyakorlati jelentősége, mert a bírói gyakorlatban érvényesült felfogás :> kimondottan fényűzési célt szolgáló árúk kivételével tulajdonképen mindent közszükségleti cikknek minősített. Erre való tekintettel az új 8.800 1946. M. E. számú rendelet elejti ezt a fogalmat és az árúcikket minden közelebbi megjelölés, tehát megszorítás nélkül, a maga általánosságában állítja oda az árdrágító visszaélések elkövetési tárgyaként. Ezzel sok meddő vitát hárít el, de érdemben is helyes újítást tartalmaz, mert a luxuscikkek árának indokolatlan emelkedése árfelhajtó tényezőként érvényesülhet a közszükségleti cikkek tekintetében is. A közszükségleti cikk fogalmának elejtésével a rendelet tehát kiterjeszti a büntetőjogi védelem körét, de ez a kiterjesztés a mondottaknál fogva terjedelmileg nem túlzottan jelentős.