Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 1. szám - A gazdasági rend büntetőjogi védelme. [Előadás a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1946. november 22-én tartott ülésén]

A GAZDASÁGI REND BÜNTETŐJOGI VÉDELME Irta és a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1946. évi november hó 22. napján megtartott ülésén előadta: Dr. ZALÁN KORNÉL kúriai bíró. I. A büntetőtörvénykönyv nagynevű alkotója még büszkén hangsúlyozhatta, hogy amit a Btk. büntet, azt minden kultúrállam bűncselekménynek tekinti és hogy a kódex szabályai egyúttal etikai szabályok is. Ha van is valami túlzás ebben az állításban, annyi kétségtelen, hogy a Btk. lényegileg olyan cselekményeket sujt büntetéssel, amelyeknek tilos voltát — a természetjog nyelvén szólva — a Teremtő mindnyájunk szívébe oltotta, vagy ahogy a rómaiak mondották: natura omnia animstlia docuit. A Btk. tételeinek — hogy a Binding-féle normatan eszmekörébe helyezkedjünk — egy-egy kultúrnorma fellel1 meg. Hogy ölni, lopni, hamis tanúságot tenni, a közhatalom ellen lázadni nem szabad — ezt minden ép erkölcsi érzékű ember tudja és érzi. De hogy a birtokomban levő aranytárgyak készletét milyen esetben kell bejelentenem, vagy hogy a burgonya kilogrammját milyen áron és milyen feltételek mellett szabad megvásárolnom, ez merőben tét éles rendelkezésektől függ, amelyeknek megsértése ma súlyos büntetéssel jár, holnap pedig büntetőjogilag közömbössé válik. Kétségtelen, hogy az efféle cselekmények esetleg jobban veszélyeztetik a közérdeket, a társadalom javát, mint pl. egy polgári perben el/követett hamis tanuzás vagy egy jelentéktelen lopás. Ámde ennek felismeréséhez, különösen pedig átérzéséhez olyan fejlett etikai felfogás, a közérdeknek olyan feltétlen tisztelete szükséges, amely még a becsületes emberek körében is ritka. Másfelől a gazdaságpolitika szabályai nem matematikai bizonyosságú tételek és nem az etika kategorikus1 imperativusai, hanem sok esetben vitatható helyességű, viszonylagos értékű vélemények. Hogy adott időben és helyen a kötött vagy a szabad devizagazdálkodás szolgálja-e jobban az ország devizaellátását, hogy az árúhiány enyhítésére az árrögzítés vagy az árak felszabadítása-e az alkalmasabb eszköz: ezek rendszerint olyan kérdések, amelyek eldöntése tekintetében a szakemberek is ritkán vannak egy véleményen. Nagyon nehéz tehát apodiktikus bizonyossággal megállapítani, hogy ennek vagy annak a gazdasági rendszabálynak a megszegése valóban veszélyeztette vagy sértette-e a gazdasági rend érdekét. A vonatkozó szabályok gyors változása, amely ugyan sokszor a gazdasági viszonyok megváltozásán alapszik, máskor azonban a változatlan gazdasági helyzet megítélésében érvényesült újabb megfontolás következménye, szintén arra utal, hogy ebben a körben kétséget nem tűrő határozottsággal nem mindig lehet állást fogHalni. A jogtudomány állítólagos értéktelenségére