Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 1. szám - A gazdasági rend büntetőjogi védelme. [Előadás a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1946. november 22-én tartott ülésén]

utaló német mondás: Zweá berichtigende Worte des Gesetzgebers und ganze Bibliotheken werden zur Makiüatur — mntatis mutandis — a gazdasági bűncselekmények terén talán találóbb, mint bárhol. Bizonyára fájó ér/és tölti el a bírót, aki súlyos büntetést szabott ki olyan szabályok megsértése miatt, amelyeket újabb gazdaságpolitikai megfontolások alapján időközi);-n hatályon kívül helyeztek. A másik fontos kérdés, amelyet a gazdasági rend érdekét érintő bűncselekményekkel kapcsolatban fel szoktak vetni, az, hogy vájjon van-e ezen a téren a büntetőjogi szabályozásnak gyakorlati célja, nevezetesen preventív hatása. Helfferich, aki az első világháború idején, mint alkancellár Németország gazdaságpolitikáját irányította, emlékirataiban elbeszéli, hogy valahányszor szigorították az árdrágítók büntetéséi, ugyanolyan arányban drágultak az árúcikkek, mert a/Z eladók a súlyosabb büntetés kockázatát belekalkulálták az árakba. Mindezek a szempontok természetesen ismeretesek a jogalkotó előtt és mégis azt látjuk, hogy a gazdasági rend érdekét sértő cselekmények ellen a küzdelem egyre erőteljesebb büntetőjogi fegyverekkel folyik. Az árdrágító visszaélés, mely az első világháború idején szerény kihágásként lépett a büntetőjog területére: ma — bizonyos esetben — halállal büntetendő és hasonló a helyzet a fizetési eszközökkel elkövetett bűncselekmények tekintetében is. Mert abból, hogy e bűncselekmények nem sértik közvetlenül az erkölcsi érzést, tehát velük szemben nem érvényesül visszatartó motívumként a velünk született vagy belénk nevelt etikai felfogás •— épen az következik, hogy más erőteljes visszatartó motívumról kell gondoskodni éspedig annál is inkább, mert rendszerint nagy anyagi érdek indítja a tettest a cselekmény elkövetésére. Talán épen e deliktumok legtöbbjének aránylagos erkölcsi színtelensége magyarázza meg azt az első tekintetre visszásnak látszó jelenséget, hogy a törvényhozó a gazdasági bűncselekményekre súlyosabb büntetéseket szab, mint más, az erkölcsi felháborodást erőteljesebben kihívó bűntettekre. Hogy a gazdasági büntetőjog nem abszolút tételeket bástyáz körül, hanem a mindenkori gazdaságpolitika függvénye: ez kétségkívül csökkenti azt a komor és félelmetes méltóságot, amely a büntetőjog rendszerét általában áthatja. Ez a dologi természetéből folyik. Van azonban ennek a körülménynek egy gyakorlati szempontból/ is visszás következménye, jelesül az, hogy esetleg fegyházban maradnak olyan elítéltek, akiknek bűncselekménye a gazdaságpolitika megváltozása folytán elvesztette jelentőségét. Ezt a visszásságot a kegyelmezési jog bőséges gyakorlása, esetleg tágkörű amnesztia enyhítheti. Ami a büntető szankciók preventív hatását illeti, kétségtelen, hogy a gazdaságpolitika nem rendőri ügy. Egy ország közeLlátását, valutájának szilárdságát nem lehet egyedül a börtönrendszerre alapítani. Ehhez termelő munka, okszerű takarékosság és céltudatos gazdaságpolitika szükséges, amelynek sikeréhez a büntetőjog csak igen szerény támogatással járulhat hozzá. De mégis hozzá kell járulnia. Természetesen mindnyájan tapasztaljuk, hogy a legdrákóihb jogszabályok és a legszigorúbb bírói gyakorlat ellenére is naponta követik el az árdrágító visszaélések ezreit. De ez