Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 1. szám - Béke és jog. [Előadás a Magyar Jogászegylet 1946. december 14-én tartott közgyűlését követő társasebéden]

18 ban és a jogalkotásban,: rendelkezik, az igazságosság és a szociális demokrácia érdekében is latba kell vetnie. A szociális demokráciát nem egyszer szembe szokták állítani a p o l i t ik a i de m ok ráciával. Ismeretes az a szemrehányás, melyet a politikai demokráciának tenni szoktak azért, mert „egyformán eltiltja szegénynek és gazdagnak, hogy a hidak alatt aludjanak". Én azt hiszem, hogy ez a szemrehányás nem jogosult. Nem jogosult azért, mert olyasmiért teszi felelőssé a politikai demokráciát, ami nem ennek a hatáskörébe tartozik. Jobb volna-e, ha a politikai szervezet nem egyenlő mértékkel mérné a polgári és politikai szabadságot szegénynek és gazdagnak egyaránt, vagy ha a szociális demokrácia megvalósulása után nem egyenlően mérné mindenkinek? Szabad-e az alsó lépcsőfokot kidobnunk csak azért, mert a felső fok jobban megközelíti a végcélt, a humánumot? Én tehát nem látok ellentétet a politikai és szociális demokrácia között, mintahogy elnökünk, Szladits Károly sem talált köztük ellentétet abban a szép előadásban, amelyet közgyűlésünkön az imént hallottunk. Ezért azt hiszem, hogy a magyar jogászság bátran ragaszkodhatik azokhoz a tiszteletreméltó hagyományaihoz, amelyek a polgári és politikai szabadság gondolatához fűzik. Én pedig — felsiólalásomnak végéhez érve — elmondhatom talán szószerint ugyanazt, amivel az 1936. évi szabadság-vacsorán mondott beszédemet befejeztem: „Legyen ez a nemzet mindig eléggé szabad ahhoz, hogy a benne szunnyadó népi erőket kifejthesse s mindig elég erős ahhoz, hogy alkotmányos szabadságát megőrizhesse!" 5. Ezekkel a gondolatokkal köszöntöm az újjáalakult Magyar Jogászegyletet. Köszöntöm, mint a magyar összefogás példaképét, mint az ország törvényes jogi rendjének támaszát, mint az igazságosság, a szociális haladás és a szabadság gondolatának hordozóját. S köszöntöm a Magyar Jogászegylet elnökét, Szladits Károlyt, aki a maga nagy szerénységével talán észre sem veszi, hogy bár ifjú erőben, töretlen szellemi frisseségben jár közöttünk, mégis az ő tiszteletreméltó alakja a magyar jogászság számára már „eszmévé finomult": azoknak az eszméknek a szimbólumává, melyekről az előbb szólottam. Őszintén kívánom, hogy töltse be a Magyar Jogászegylet Szladits Károly bölcs vezetése mellett a magyar közéletben azt a szerepet, amelyre hivatott. Haladjon előre bátran és eredményesen, a nemzet javára és a nép érdekében, azon az egyenes úton, amelyet a magyar jogászság tiszteletreméltó tradícióig az új idők követelményei és elnökének személye mutatnak neki! Éljen a Jogászegylet és éljen a Jogászegylet elnöke!