Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - A különvélemény az angol itéletben

SZEMLE. 69 idegen irányokban elkorcsosulás fenyegette, — amely nagy hatást talán csak a törvényhozói székből lehetett volna Grosschmid Béni rendkívüli egyénisége és tehetsége nélkül gyakorolni. Azután a szónok Grosschmid Béni és az nngol Jeremy Bentham között vont párhuzamot; ez utóbbit tudvalevően hazájának jogfejlődésére tisztán tudományos munkásságával gyakorolt mély hatása miatt már korában a „nagy törvényhozó" nevével tisztelte meg a megértő fiatal angol nemzedék. Grosschmid Béninek már évtizedekkel ezelőtt a magyar jogászvilág által adott jelző: „Praeceptor Hungáriáé," „Magyarország tanítója," ugyanezt fejezi ki. Grosschmid Béni nemzeti irányban folytatott és nem theoriákban, de való életben gazdag tanításaiból és műveiből a tudás gazdagsága árad felénk. De mindenekfölött kiérzik műveiből, hogy egyrészt a jog a nemzeti élet legvitálisabb funkciója, másrészt, — amit fennen hirdet, — hogy az igazi jog az „önálló gondolkodás tudománya." A szónok e két tételt Grosschmid Béni műveiből, valamint a világtörténelemből és magyar nemzeti életünkből vett színes példákkal igazolta, majd Grosschmid Béni a jogot élethűen tárgyaló tanári methodusát és a szerényen „Fejezetek kötelmi jogunk köréből" címet viselő halhatatlan nagy művét méltatta, melyhez hasonló alig van a világ jogi irodalmában. E műből nemcsak jogot, de teljes életet és főleg önálló gondolkodást lehet tanulni. Igaz, e mű olvasása nem könnyű munka. De ha a benne tárgyalt jogi anyag teljesen meg is fog változni, épp oly élvezettel és haszonnal fogják azt eljövendő generációk olvashatni, mint Pascal vagy Descartes műveit, tisztán mint az emberi gondolkodás nagy dokumentumát. De jogi materiája nagy részben nem is fog változni, annyira a konstans, legmélyebb élet az. Más részében a jogon túlmenő teljes életet ad, mint pl. a kamatról és pénztartozásról szóló fejezetei, melyekben az élet állal csak jóval később felszínre vetett nem jogi, de közgazdasági és pénztudományi problémák megfejtései is oly világossággal állanak szemeink előtt, — Grosschmid Béni e magánjogi művében, — mint talán sehol másutt. Oajzágó követ nagy tapssal fogadott serlegbeszédéért Osvald István m. kir. titkos tanácsos, a Magyar Jogászegylet elnöke mondott köszönetet. A Magyar Jogászegylet magánjogi szakosztályában 1957. december 18-án dr. Löw Lóránt tartott előadást „A jogközösség a magánjogi javaslatban* címmel. A MMT. a jogközösséget a tulajdonjog fejezetében tárgyalt 497. és 498. §§ kivételével a kötelmi jogban a társaság mellett szabályozza, amely utóbbitól abban különbözik, hogy nem szerződés hozza létre : communio incidens. A közösségről szóló jogszabályok tényállása, hogy többeket közös jog, közös tárgy illet meg (1647—49. §§). Minthogy a jogközösség részesei nem választják ki egymást, s közösségük akaratukon kivül szülelik meg, nyilvánvaló, hogy a jogviszony törvényes szabályozásának feladata, illetőleg súlya a dispositiv jogszabályokra nehezedik. A kezelés és irányítás szabad megegyezéssel szabályozható, ennek megtörténtéig és megegyezés hiányában dispositiv jogszabályokra van szükség. Az 1649. § az egyhangúság megkövetelése mellett foglal állást, de ezt elhomályosítja a következő §, — amely a fenti generális elv mellett a kivételkép a szótöbbséges határozatot engedélyezi természetes és rendes gazdálkodás szabályainak megfelelő kezelési és haszonvételi mód esetén. Ilyen elvi állásfoglalás mellett helyesebbnek tartaná ezzel szemben előadó, ha a kezelés és haszonvétel módja szótöbbséggel volna megállapítható, de ez nem terjedhet ki a tárgy természetének és a rendes gazdálkodás szabályainak meg nem felelő módjára. Előadó a jogfejlődés tendenciáját az indokolás okfejtésével ellentétben abban ismeri fel, hogy többségi határozatot a törvény ott ír elő, ahol a határozathozatal és végrehajtás szervét maga a jogszabály megalkotja, vagy megalkotását kényszerítően előírja. Ahol erről intézkedés nincs, a dispositiv jogszabály egyhangúságot követel, a felek eltérő megegyezésének lehetőségét nyitva hagyva. Véleménye szerint a communió incidensnél is követelje meg a dispositiv szabály az egyhangúságot a kezelés egész területére nézve és