Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - A különvélemény az angol itéletben

SZEMLE. 67 bályozását a javaslatba, ennek oka egyszerűen az volt, hogy a Btk. liberális és humanisztikus álláspontja mellett, mely a Deák Ferenc-féle 1845-i javaslat ama helyes felfogását tette magáévá, hogy a büntetésnek általában nincs becstelenítő, az elitéltet becsületétől egész életére megfosztó hatása, a rehabiliíatió felvétele teljesen feleslegesnek látszott. A hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését, mint bizonyos súlyosabb bűncselekmények miatt kiszabható mellékbüntetéseket a Btk. nem mint becstelenítő büntetéseket iktatta törvénybe, hanem tisztán azon okból, hogy a büntetésüket kiállóit nagyobb bűntettesekkel szemben az állam egy időre még védelmi állásban maradhasson; a csalás, vagy lopás miatt szabadságvesztésre Ítélteket ne engedje a börtönből szabadulásuk után azonnal a törvényhozó testületbe, vagy a bírói székbe beülni. De ha az ilyen elitéllek a megszabott kritikus idő alatt is — mely tiz ével bünteti esetében sem haladhat meg — a szabad életben kifogástalanul viselkedíek, ennek elteltével visszanyerik összes közjogaikat, amit a Btk. 58. §-a kifejezetten biztosít annak a kimondásával, hogy az ilyen mellékbüntetés kitöltése után az elitélt közhivatalokra, állásokra, szolgálatokra újból alkalmazható és politikai jogait újból gyakorolhatja. Annál sajnálatosabb, hogy a Btk.-nek ezen, a hivatalos rehabilitatiót feleslegessé tevő elvi álláspontjától a magyar törvényhozás, alig pár évvel a Btk. életbelépte után, mereven eltért és először az 1885. évi I. t.-cikkben felállítja azt a tilalmat, hogy aki nyereségvágybői elkövetelt bünteti, vagy vétség miatt el volt ítélve, az mint büntetett előéletű, közhivatalokra egyáltalán nem alkalmazható. Ami azt jelenti, hogy akit fiatal korában valami apró lopásért, habár csak egy napi fogházra is elitélték (akkor még meg volt engedve a fiatalkorúnak is egy napra való elitélése, ma már a fiatalt legalább is 15 napra kell elitélni, csak a felnőttre szabható bagatell esetben egy napi fogház), az ilyen ember egyszersmindenkorra ki van zárva az állami vagy törvényhatósági hivatalokból és tisztségekből. Az említett törvénycikket aztán sorra követték és követik ma is az ujabb és ujabb szakaszok, melyek különböző közjogi, vagy magánjogi jogosítványokat zárnak el a büntetett előéletűek elől. Vagyis az ujabb törvények nyíltan és határozottan ellentétbe helyezkednek a Btk. 58. §-énak világos szabályával, aminek az eredménye aztán az a sok keserű panasz, amit sorsüldözött emberek seregszámra hoznak a büntetőbíróságok és a kir. ügyészek elé, hogy 10—20, sőt van eset, hogy 50—40 évvel előbb elkövetett csekély vétség miatt történi elitélés utólagos felfedezése folytán ki dobják az illetőt nehéz munkával megszerzett kis állásából s tönkreteszik újból megszerzett becsületét és családi életét. Ezt az igazságtalan és méltánytalan állapotot kell megszüntetni a rehabiliíatió törvénybeiktatásával, vagyis jogot kell adni a büntetését kiállóit [embernek arra, hogy kérhesse ezek alól a korlátozások alól való feloldását s a büntetés kiállása óta visszaszerzett becsületének elismerését. Ez nemcsak emberies és méltányos eljárás, de folyik az igazság eszméjéből is, mely a rossz tettéért megbűnhődött embert úgy tekinti, mint aki megfizette bűncselekménye árát s ezzel visszakerült eredeti jogállapotába. Előadó ezután részletesen ismertette a legújabb külföldi jogok álláspontját, különösen a legjelentősebbnek tekinthető 1950. évi uj olasz Codice Penale rendelkezéseit. Kitért a régi magyar jog előzményeire, az „eklézsia követés" ismertetésére, ami az egyházi és világi gyakorlatunkban is a XVII.—XVIII. században divatban volt s ami a rehabilitatió és a büntetés felfüggesztése mai intézményének az elődjéül tekinthető. Ismertette továbbá az 1914-ben Balogh Jenő akkori igazságügyminiszter által a képviselőházhoz benyújtott törvényjavaslatot „A büntető ítéletek hátrányos jogkövetkezményeinek megszüntetéséről." Előadó szerint ez a minden tekintetben kitűnő és gondos indokolással ellátott törvényjavaslat ma sem veszítette el actualitását és a Magyar Jogászegyletnek sem lehet más leendője ebben a kérdésben, mint sürgetni az igazságügyminiszleriumot, hogy dolgozza át ezt a kész munkálatot és mielőbb nyújtsa be az országgyűléshez. Előadó ezután részletesen kifejti a maga elgondolását aziránt, hogy miképen és mennyiben kellene a Balogh-féle