Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - A különvélemény az angol itéletben

A KÜLÖNVÉLEMÉNY AZ ANGOL ÍTÉLETBEN. 59 hogy alperest a baleset előidézésében vétkesség terheli, végül tagadta azt, hogy alperes felelősségét az általános szállítási feltételekben — amelyeknek kivonata a jegyek hátlapján is szerepel — előzetesen kizárhatta, vagy korlátozhatta volna. Alperes álláspontja szerint a London—Brüssel—London menettérti jegy egy osztatlan egész; az utas ezt a jegyet megvette és az egész oda-vissza útnak megfelelő árat megfizette; ennek következtében azonban a neki járó ellenszolgáltatás is csak az egész ut megtételével van leróva. A rendeltetési hely a teljesítés befejezését jelenti; a társaság részéről azonban a teljesítés csak akkor van befejezve, amikor az utast Brüsselböl ismét visszavitte Londonba, mert az utas erre az útszakaszra is fizetett. Nem vitás tehát, hogy a rendeltetési hely London, ennek következtében az adott szállítási szerződés a varsói egyezmény szerint „international carriage"-nek minősül, ennek alapján alperes kérte a „Carriage by Air Act" alkalmazását. Alperes tagadta továbbá vétkességét, végül hivatkozott arra, hogy kártérítési felelőssége nemcsak a „Carriage by Air Act" értelmében van limitálva, hanem ö azt minden utassal szemben kontraktuálisan is maximálja az általános szerződési feltételek értelmében, amelyek a jegyen is szerepelnek és amelyeket az utas a jegy megvételekor elfogad. A per tehát három lényeges kérdés eldöntésén múlott: 1. az alkalmazandó törvény kérdése, 2. a vétkesség kérdése, 3. a felelősség előzetes maximálásának kérdése. Az elsőfokon Ítélkező bíróság — Lewis Judge, a High Court bírája — mind a három kérdést felperes javára döntötte el. Az ítélet ellen alperes fellebbezéssel élt és az ügyet másodfokon a Court of Appeal tárgyalta; az első tárgyaiás 1936. április 20-án, az utolsó 1936. július 13-án voit. A bíróság tagjai Lord Justíce Greer, Lord Justice Greene és Talbot Judge voltak. Míg L. J. Greer az elsőfokú ítéletet fenntartandónak nyilvánítja és a most említett három kérdésben felperesnek kedvező álláspontot foglal el, addig L. J. Greene mind a három lényeges kérdésben ellentétes álláspontot foglal el előbbivel szemben és hosszú és részletes indokolás után az elsőfokú ítéletet alperes javára kívánja megváltoztatni. A harmadik bíró, Talbot Judge, eredmény tekintetében a második bíróhoz csatlakozik, de szükségesnek tartja, hogy ennek indokait maga is kiegészítse és csak saját külön indokolásának előadása után konkludál oda, hogy az ítélet alperes javára megváltoztatandó. Végeredményben tehát az elnök maradt kisebbségben, őt emliti a report „dissenting"-ként és az elsőfokú bíróság ítélete megváltoztatott. A különvélemény szabadsága és a bírói önállóságnak kifelé is való megnyilvánulása — amelyre különösen az utóbbi eset vet igen élénk fényt — általános elve az angol eljárásjognak. Van azonban mégis egy angol bíróság, ahol ez az elv nem érvényesül és ahol a társasbíróság ítélete kifelé mint egység jelenik meg, a tanácskozás és az ítélet kialakulásának részletei a bíróság belső ügye marad. Ez a bíróság a „Judicial Comitee of the King's Privy Council", amely a dominiumok és kolóniák fellebbviteli bíróságainak felülvizsgálati bírósága, a dominiumok és kolóniák legfőbb törvénykezési fóruma. Ennek a bíróságnak az ítélete kifelé nem juttatja érvényre a disszidensek véleményét, „only one judgement is delivered" mondják az angol szerzők. Mi az oka ennek az eltérésnek? Az eltérés magyarázatául két okot szokás felhozni; az első az eltérést ennek a bíróságnak a sajátos szervezetével hozza összefüggésbe. Mint a neve is mutatja, ez a bíróság a királlyal szervezeti összefüggéshen van és jellege bizonyos fokig — a francia kifejezés szerint — „éxécutif", nem pusztán „judicíaire". Az ítélethozás processzusa ugyanis ennél a bíróságnál a következő. A bíróság tanácskozása eredményeképen kialakult határozatát „report", jelentés, alakjában terjeszti fel a királyhoz és ebben a jelentésben javaslatot tesznek a felülvizsgálati kérelem elbírálása tárgyában, pl.: Their Lordships will humbly advise his Majesty that in their opinion this appeal shall be dismíssed with costs . . .". E jelentés alapján dönt aztán a király és döntése abban áll, hogy a javaslatot elfogadja, amit követőleg a bíróság határozata, megfelelő bevezető formu-