Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - A könyvkövetelés elzálogosítása

30 DR. RUDOLF LÓRÁNT költségeinek fedezésére 5000 P-í letenni. Ugyanezt a pénzöszszeget a 145. § biztosítéknak nevezi. Ujabb áttörése annak a törvényszerkeszíési szabálynak, hogy nem jó ugyanazt a dolgot kétféle elnevezéssel illetni. (L. fent a 8. pontnál.) (12.) A 181. § 1. bekezdése így szól: „Vétséget követ el az, aki szándékosan tudomást szerez a választó szavazatáról." Meglepően laza a fogalmazás! Nem maradhat meg, mert ha megmaradna, akkor büntetendő vétséget követne el például az a családfő, aki köteles gondosságból érdeklődnék, vájjon a szavazati joggal biró családtag már szavazott-e, és megtudná, hogy igen, szavazott. „Szándékosan tudomást szerzett a választó szavazatáról." É szöveg szerint a büntetendő tényállás megvalósulásához nem kell a szavazat mikéntjéről való tudomásszerzés, elég az is, ha „a szavazatról", v. i. a szavazat leadásáról szerez a bűnös tudomást. És ugyancsak simán megvalósítaná a büntetendő cselekmény törvényi tényállását az is, aki hallatára barátja e szavainak : „Figyelj ide, most megmondom neked, kire szavaztam" — futásnak nem eredne, vagy jól be nem dugná a fülét. A szöveg lazasága mellett is bízvást feltehető, hogy a íörvényszerkeszíő nem ilyen cselekményekre gondolt. Hogy milyenekre gondolt, az fel nem ismerhető, — és ennek folytán módosító indítvány sem tehető. A KÖNYVKÖVETELÉS ELZÁLOGOSÍTÁSA. Irta: DR. RUDOLF LÓRÁNT. A Kt 504 §-ban foglalt rendelkezések, amelyek a kereskedelmi könyveken alapuló követelések elzálogosításának szabályait foglalják magukban, már a kereskedelmi törvényjavaslat tárgyalására egybehívott értekezleten is vita tárgyát képezte. Az értekezlet jegyzőkönyveinek tanúsága szerint maga az előadó javasolta a cikk elhagyását az alapon, hogy a kereskedelmi könyveken alapuló követelések nem alkalmasak zálogjog megalapítására. Az értekezlet jegyzőkönyve az előadói javaslat indokát a következőkép rögzíti le: „Nézete szerint ugyanis a kereskedelmi forgalomban csak az értékkel bíró ingó tárgyak, melyek a kereskedelemben rendszerint árúsíttatnak, a bemutatóra szóló és hátirat által átruházható papírok szolgálhatnak kereskedelmi zálogra alkalmas tárgyakul. Nem alkalmasak tehát az ingatlanokon kívül mindazok a követelések, melyek nem hátírat, hanem csak cessió által ruházhatók át, vagy melyek általában el nem idegeníthetők. .