Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9-10. szám - A büntetőjogi beszámítás kérdéséhez

374 DR. ZEMPLÉN ELEMÉR ságszolgálíaíás semi garanciát nem kap arra nézve, hogy az öntudatlan állapotú, vagy elmebeteg bűnöző a jövőben nem fog további bűncselekményt elkövetni. Sőt ellenkezőleg annak adja biztosítékát, hogy az esetleges gátlásokat áttört s így uralomra jutott ösztönök mindig inkább és inkább cselekvésre, bűnözésre hajtják az öntudatlan állapotú és az elmebeteg egyéneket. E lehetőség pedig, mely előbb-utóbb — mint már előadtuk — pozitívummá válik, kiszámíthatatlan következményekkel járhat a társadalomra nézve, s egyben szöges ellentétben áll a büntetőjog egyik leglényegesebb elvével, a prevencióval. Az a körülmény, hogy a büntető igazságszolgáltatás beszámítás nélkül s ezen keresztül megtorlatlanul hagyja az öntudatlan állapotú és az elmebetegek által elkövetett bűncselekményeket, a prevenció negációjával egyenlő. Mert ezekkel szemben nem hogy preventiv intézkedések nem tétetnek, de azáltal, hogy cselekedeteik megtorlatlanul maradnak s bűntettes létükre a társadalmi életbe megbélyegezés nélkül visszatérhetnek, mindig új és új lehetőség és alkalom adatik számukra a további bűnözésre. E súlyos szociális problémát még súlyosabbá teszik a beszámítást kizáró okokkal történő gyakori visszaélések, melyek a gyakorlati jogi pályán működők előtt nem ismeretlenek. A kifejtettekre elsőrendű ellenvetésül talán azt lehetne felhozni, hogy az ösztönös bűnözési vágy, a bűnözési hajlam minden emberben egyaránt megvan s adott esetben, bizonyos — az egyénnek konveniáló — alkalommal mindenki bűnözne, így tehát a bűnözési hajlamot, mint kiinduló pontot nem lehet felvenni, mert veleszületett hajlamáért senki felelősségre nem vonható. De ezzel szemben, ha ez a hajlam már egy cselekedetben realizálódott, már egészen más elbírálás alá kerül, mint a szunnyadó vágy, a cselekedetben ki nem ütköző hajlam. És ez a cselekedetben realizálódott bűnözési hajlam már súlyos piobléma elé állítja a jogalkotó tényezőket A probléma megoldásához természetesen nem vezethet el az öntudatlan állapotú és az elmebeteg bűnözőknek a normális emberekkel történő egyöntetű elbánása. Hogy ezekre nézve a büntetésnek semmi hatása nincsen, kriminálpszichológiailag bebizonyított tény. De ez viszont nem adhatja semmi indokát a másik végletbe való átmenetelnek, hogy t. i. ezeknél a büntetőjogi beszámítás és ezzel együtt mindennemű hatósági intézkedés teljesen elmaradjon. A jogfejlődésnek, mely tulajdonképen heroikus küzdelem a társadalom egyensúlyának fenntartása és a minél tökéletesebb társadalmi rend kiépítése érdekében, kell találni egy középutat; ezen középút fellelése a probléma megoldását is meg fogja adni. De nem lesz az feltalálható általánosítások segítségével, a kényes kérdés a durva igazságtalanságok elkerülése végett a minél intenzívebb individualizációt követeli. Lényegesnek véljük a kir. Kúriának egyik érdekes határozatát.8) A kir. Kúria e határozatában kifejezésre jutó álláspont szerint a megrögzött bűntettes törvényes ismertető jele, hogy bűncselekmények elkövetésére állandó hajlamot mutat, ami annyit jelent, hogy normális viszonyok között a legcsekélyebb ingerre is jogsértésre ragadtatja magát; az ebben a vonatkozásban erkölcsileg vagy szellemileg fogyatékos bűnöző egyénekkel szemben nemcsak hogy nincs kizáró ok a szigorított dologházi őrizet alkalmazására, de a határozatlan tartalmú büntetés éppen ily bűntettessel szemben kívánatos. — E határozatból kiűnik az, hogy már a bírói gyakorlat sem nézheti teljesen közömbös szemekkel a bűnözésre hajlamos egyének mintegy teljesen szabad, megtorlatlan garázdálkodását s megoldást keres azoknak a társadalomból való kirekesztésére. A fentebb kifejtettek szerint az öntudatlan állapotú és az elmebeteg bűnözőket mint bűnözésre hajlamos egyéneket ismertük fel; teljesen indokolt tehát ezen antiszociális elemek további bűnözésnek megakadályozására törekedni és — lege ferenda—őket a társadalomból kirekeszteni, illetve a bűnözési lehetőséget nyújtó alkalmakat előlük elvonni, — mert nem maradhat a társadalom vállán súlyos teherként a szabadon, megtorlatlanul bűnözők nagy tömege. «) Bjogi Dtár. XXIV. k. 17. I.