Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9-10. szám - A Felvidék visszacsatolásának némely közjogi vonatkozásairól

A VERSENYJOGI GYAKORLATBÓL. 363 esetben: a „vállalat" (nem: a cég); a vállalati jelvényeket a védjegytörvény 9. §-a kifejezetten a vállalat accessoriumává teszi, amely a vállalattal együtt (a felek külön megállapodása hiányában is) a törvény erejénél fogva automatikusan száll át a vállalat új birtokosára. Ezen több mint félszázados joggyakorlat talajában mély gyökereket vert dispositiv rendelkezés — de azzal együtt a magántulajdon és a jogfolytonosság eszméje is egy hajszálon függött a P. IV. 4725/938. sz. alatt eldöntött jogesetben. Félre nem ismerhetően kifejezésre jutott ugyanis a döntés körében oly felfogás, amely a jogutódlást minden egyes esetben amikor egy külföldi — több ország területére kiterjedő — vállalatnak csupán Magyarországra kiterjedő része száll át új birtokosra (például a külföldi vállalatnak saját tőkéjével és saját tényezőivel létesített magyarországi alapítására) ez a jogutódlás megszakad. Másszóval ily esetben a vállalatnak összes munkaeredménye semmivé válik. Az indokolás szerint pusztán azért, mert akadhatnak akik azután is, amikor a Diesel-motor, az Aspirin, a Schicht-szappan, a Modiano-cigarettapapir, a Franckkávé stb. stb. gyártási helye külföldről Magyarországra tétetett át, még hosszú idő multán (a konkrét esetben több mint egy emberöltő elteltével) is még mindig abban a hiszemben lehetnek, hogy a Franck-kávé, a Diesel-motor, a Modiano-cigarettapapir stb. stb. még mindig „külföldi gyártmány." A kir. Kúria bölcsessége azonban a döntés meghozatala pillanatában még idejekorán felismerte a törvény kifejezett rendelkezéseibe ütköző eme jogfosztó hatást és azt a gazdasági destrukciót, amelyet ez a felfogás szükségképen maga után vont volna, úgy, hogy ez a katasztrofális veszedelem elimináltatott. Ellenkező esetben ott tartanánk, hogy pl. a Ganzgyárnak, a Lánggyárnak, a Fegyvergyárnak, a Chinoingyárnak külföldön is tért hódító legfontosabb produktumai — épen a magyar bíróság idevágó döntése alapján (reklámszédelgő, vagy hamisító jelleg okából) a világ minden részében lefoglalás alá volnának vonhatók pusztán azért, mert oly neveket viselnek („Diesel-motor", Zoellyturbina", „Babcock -Wilcox-kazán" stb. stb.), amelyek évtizedekkel ezelőtt nem magyar, hanem külföldi vonatkozást jelentettek. III. A védjegy (vállalati jelző, árúkülső stb.) intézményének eredete évezredekre nyúlik vissza; a római és a kínai kultúra egyaránt szükségét érezte annak, hogy a mester a tőle származó remekmű eredetiségét egy — a személy nevétől, az előállítás helyétől stb. független — jelzéssel ellátva tegye könnyen felismerhetővé. Ez a megjelölés — ugyanúgy mint a fémjelzés — a változatlan minőségnek, megbízhatóságnak stb. a „garanciajele" (L. Dr. Meszlény Artúr: Magyar Jogi Szemle 1937. májusi sz., Dr. Schuster Rudolf: Jogállam 1938. márciusi sz.) Amennyiben tehát a minőség változatlansága független a geográfiai (talaj-, klimatikus stb) viszonyoktól: a garancia jel az előállítás