Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9-10. szám - A Felvidék visszacsatolásának némely közjogi vonatkozásairól

364 DR. FAZEKAS OSZKÁR helyének változásaitól vagy megtöbbszöröződésétől stb. függetlenül változatlan maradhat, mert a származási hely fogyasztói érdek szempontjából közömbös. Ez áll különösen oly gyártmányokról, amelyeknek minősége és belértéke kizárólag fizikailag determinált és lemérhető tulajdonságok által van definiálva. Túlmesszire megy tehát szerény véleményünk szerint a kir. Kúria néhány legutóbbi döntésében észlelhető az a tendencia, amely — ezen intézményi alapgondolat és gazdasági szükségszerűség ellenére — mégis a gyártási helyre helyezi a súlyt és annak változtatása esetében rigorózus minutiositással követeli meg azt, hogy az előállítási helyre való utalás minden esetben „feltűnően" alkalmaztassék. Teljes mértékben indokolt lehet a legmesszebbmenő szigor oly esetben, amikor újonnan kreált védjegyről (vállalati jelzőről, árukülsőről stb.) van szó, amelyet az illető vállalat szabad belátása szerint úgy tervezhet meg, hogy a származási hely tekintetében is minden kétség vagy kétértelműség már eleve kizárassék. Ellenben más tekintet alá esik valamely régóta öevezetett és magának positiot kivívott produktum védjegye (árukülseje stb.) amelyben incorporált értéknek az azon eszközölt minden változtatás állagát csorbíthatja, sőt kockára teheti. Iiyent tehát csakis a gyártmány eredetiségét symbolizáló összbenyomás feltűnő változtatása nélkül szabad követelnünk. A P. IV. 5050/1938. sz. döntés — ennek ellenére — egy mindössze kb. 1—2 cm-nyi nagyságú köralakú cimkén, amelyen a védjegyekben és a szükséges méretadatokon stb. kivül a honi származásra való utalás kedvéért magyar nyelven a legfeltűnőbb helyen a „védjegy"-szó alkalmaztatott, ezt nem találta elegendőnek, holott bármely hosszabb szöveg elhelyezése nyomdatechnikailag úgyszólván kivihetetlen lett volna, vagy legfeljebb jóval kisebb betűtypusokban, amely a gyakorlati cél szempontjából még hátrányosabb. Ugyanezen döntés azt is megköveteli, hogy a vitás cérnaorsó mindkét talpán (ne csupán az egyiken) alkalmaztassék a belföldi származásra vonatkozó utalás, azzal az indokolással, hogy a vevő, aki mm veszi kezébe az árut, az orsónak egyszerre nem mindkét, hanem csupán egyik talpát láthatja (tegyük hozzá: látni láthatja, de — ha kezébe nem veszi, — olvasni sem a magyar, sem a külföldi szöveget bizony nem olvashatja). Ezen gondolatmenet szerint a forgalomban lévő milliónyi és milliónyi kocka vagy hasáb formájú árútartályként szolgáló doboznak mind a hat oldalán; a forgalomban lévő sok-sok milliónyi palack palástján pedig körülfutó köralakban válik kötelezővé a szóbanforgó származási utatást alkalmazni, mert sohasem tudhatni, hogy a néző tekintete („ha nem veszi az árut kezébe") a doboz melyik lapjára, vagy a hengerpalást melyik pontjára esik. Ne feledjük, hogy a tisztességtelen verseny elleni védekezés a mi jogrendszerünkben csupán 15 esztendős múltra, a