Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9-10. szám - A Felvidék visszacsatolásának némely közjogi vonatkozásairól

356 DR. KARTAL IGNÁC szerve (államfő, kormány, vagy ezeknek megbízottja) képviseli; — és minthogy általánosan elfogadott szokás, hogy az államfő személyében beálló változásokról az államok egymást értesítik; — és minthogy ezzel szemben nem követelhető, de még csak el sem várható, hogy minden állam ismerje a másiknak egyébkénti alkotmányszervezetét: mindezek folytán a nemzetközi egyezmény jogérvényessége és jogi hatályossága kifelé a törvényhozó szerv utólagos hozzájárulásától teljesen független. De nem így ad. b) vagyis befelé önmagunkkal szemben! — A törvényhozás által jóváhagyott nemzetközi egyezmény számunkra mindenféle szempontból: törvény. Ugyanaz a tisztelet illeti meg, mint bármely más törvényt. Az a) és b) helyzetek közti különbséget minden elméleti magyarázatnál jobban érzékelteti a következő, igen közelfekvő és gyakorlatias példa: bár kifelé a jóvá nem hagyott nemzetközi egyemény ep olyan joghatályos, mint a jáváhagyott: mégis mennyivel könnyebb az egyes állampolgárra nézve az előbbi ellen agitálni, mint az utóbbi ellen! Nem kell ugyanis félnie attól, hogy az előbbi elleni agitálással bűnbe: a törvény kötelező ereje elleni izgatás (Btk. 172. §.) bűnébe keveredik. Ebből következik, hogy a nemzetközi egyezmény törvényhozói jóváhagyása szorosan vett jogi szempontból kifelé sem nem deklaratív, sem nem constitutiv, hanem inkább csak nominativ (elnevező), — vagy legfeljebb decorativ, — befelé azonban erőteljesen constitutiv. E helyütt vissza kell térnem a fentebb már szóvátett 1897. évi II. tc.-re, amely jóváhagyja a m. kir. Kormánynak a Halastó körüli területtel kapcsolatban az osztrák cs. és kir. Kormánnyal kötött választott bírósági egyezményét. Körülbelül 5 év telt bele abba, amíg a választott bíróság megalakult és ítéletét — ismételt helyszíni tárgyalások után — meghozta. A kormány javasolta a választott bírósági ítélet becikkelyezését. Az országgyűlés képviselőházának igazságügyi bizottsága — igen magas jogi színvonalon mozgó indokolással — elfogadásra ajánlotta a Háznak a javaslatot. Az indokolásban előfordul a következő mondat is: „•. . más feladata a törvényhozásnak nincs és nem is lehet, mint a szóbanforgó törvényjavaslatot becikkelyezni, törvényerőre emelni és azzal a bírói Ítélet végrehajtására a törvényes alapot megadni". Ez a mondat — és különösen annak typographice kiemelt része, — erőteljes hangoztatása az igazságügyi bizottság ama nézetének, hogy a törvényhozási jóváhagyás megadása kifelé is constitutiv jellegű. Ily értelemben tehát az igazságügyi bizottság szöges ellentétben van a fentebb, a jóváhagyás (becikkelyezés) megadásának jogi jelentőségéről írt kifejtéssel. Szerény nézetem szerint azonban az igazságügyi bizottság jogi nézete