Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9-10. szám - Tényállások és jogi helyzetek

TÉNYÁLLÁSOK ÉS JOGI HELYZETEK. 343 a végleges joghatás kimondásakor, hanem már az egyes tényelemek felállításánál lépi át. Az ilyen szemlélet logikailag épen -olyan következetes, mint a joghatás előfeltételeinek azonosítása a ténybeliséggel. De semmiképen nem viselheti el a fogalmi nézet azt a logikai következetlenséget, hogy a joghatás-előfeltételek hol tények, hol pedig jogok lehessenek. A most ismertetett felfogástól — logikai pontossága mellett — a gyakorlati hasznavehetőséget sem lehet egészen elvitatni. A jogi helyzetek, mielőtt további joghatások kiindulópontjai lehetnének, gyakorlatilag felismerésre, diagnosztizálásra szorulnak. Ez a felismerés azonban újabb tény, amelynek minősége nem lehet közömbös a joghatás megállapításánál. Ha tehát valamely joghatás egyik eleméül egyszerűen jogi helyzetet kívánunk meg, akkor még tisztázatlan marad, hogy a konkrét jogkeletkezési processzusnak melyik fokára helyezkedjék a jogalkalmazó? Az elvont jogszabályt, a felek rendelkezését, jog- és tényállásismeretét, vagy a bírói deklarációt vegye-e alapul a jogi helyzet megítélésénél? Pl., ha A. arra kötelezi magát X-el szemben hogy abban az esetben, ha B-nek X irányában követelése fog támadni, A. ezt a követelést B-nél ki fogja egyenlíteni, akkor a joghatás egyik előfeltétele a közönséges szóhasználat szerint jogi helyzet, t. i.a B. követelése X. ellen. De nyitva marad a kérdés, hogy „követelés" alatti anyagi jogilag létrejött, vagy alaki jogilag is deklarált követelést kell-e érteni? Az érdekmérlegelés ilyenkor bizonyára könnyű megoldást fog adni abban a tekintetben, hogy, ha a bírói deklaráció a B. és X. jogviszonyában már megtörtént, ez irányadó lesz A.-ra nézve is. De már nehéz kérdések merülhetnek fel ily deklaráció hiányában, vagy a követelés keletkezési időpontja tekintetében, amelyhez nem egy jogszabály döntő konvenciákat fűz. Ez a példa mutatja, hogy vannak esetek, amelyekben a tények és a jogok szétválasztása gyakorlatilag is gyümölcsöző: nyilvánvaló, hogy, ha a „követelés" tényelőfeltételét a követelés megítélésével, vagy ellenkezőleg a követelés tényalapjának megjelölésével helyettesítjük, akkor az említett és ahhoz hasonló esetekben komplikáció nem állhat elő. A fogalmi szétválasztás ily előnyeinek elismerése ellenére is célszerűbbnek és helyesebbnek tartjuk a gyakorlati meggondoláson alapuló uralkodó formulázást, amely szerint a joghatás tényalapja jog, illetve általában jogi helyzet is lehet. A szóbanforgó kérdés azok közé tartozik, amelyekben a puszta analízis a jelenségek képét szétporlasztja, s megfoszt az összefoglaló fogalom minden irányító erejétől, a kifejezés gépies pontossága kedvéért. A jogi szerkesztés művészete nem egyszer kényszerít az általános fogalmak és értékítéletek irányító funkciójának mellőzésére olyankor, amikor a jog biztonsága a jogalkalmazó gépies megkötöttségét kívánja; ilyenkor a preciz alkalmazás követel-