Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9-10. szám - Tényállások és jogi helyzetek

344 DR. VILLÁNYI LÁSZLÓ ménye elnyomja azt a kívánságot, hogy a jogszabály felvilágosítást adjon a maga belső rációjáról, s a formális keret válik uralkodóvá. A jog biztonságának követelménye azonban a döntési eredmény materiális helyességének követelményével folytonos harcban áll és csak esetenként lehet eldönteni, melyiké legyen az elsőség. A szóbanforgó kérdésben a döntés nem lehet kétséges: a jogalkalmazás itt nem nélkülözheti az általánosabb fogalom irányító hatását a darabos és merev részletfogalmakkal szemben. így, az előbbi példát használva, nyilvánvaló pl., hogy, ha az igény tényeleme a tulajdonjog, akkor a szerzési tények körének változásával automatikusan változik az igény köre is. Ezzel szemben, ha a tulajdoni igény előfeltételei közé a jogszabály nem a tulajdonjogot, hanem annak a törvényhozás adott pillanatában érvényes szerzési tényeit sorolja fel, akkor a szerzési tények körének későbbi bővülése vagy szűkülése esetén a jogalkalmazás már csak a jogszabály intencióinak kutatása útján tud helyes eredményre jutni és közelfekvő lesz a formalisztikus felfogás veszélye. Azok a nehézségek pedig, amelyekre fent rámutattunk, csak a fogalmi szétválasztás teljes mellőzése esetén állnak elő, de elkerülhetők akkor is, ha a szétválasztás nem marad kizárólagos szempontunk, hanem szintézissel kapcsolódik. III. A joghatáshoz szükséges tényálláselemek megvalósulásának időbeli sorrendje elvileg közömbös. A jog számára az érdeköszszeütközés befejezett képe a lényeges, tekintet nélkül arra, hogy az összeütközést alkotó elemek milyen történeti egymásutánban sorakoztak fel. így magában véve az a körülmény, hogy a tényállás alkotóelemei nem követnek valamely, megszokott, vagy akár a törvényhozó belső szándéka szerinti időbeli sorrendet, nem akadálya a joghatás bekövetkezésének. De beállnak a tényálláshoz fűzött jogkövetkezmények akkor is, ha valamely, a konkrét esettől elvonatkoztatott, elvont logikai meggondolás szerint a korábban megvalósult tényelmek a későbbieket (gondolatilag) feltételezik, — hacsak ez a feltételezettség nem jelent valóságos, érdekbeli függőséget. A régebbi felfogás — amelynek hatásai itt-ott még átütnek jogi gondolkozásunkon — ezt az utóbbi tételt nem volt hajlandó elismerni. A fogalmi egymásutánból, a logikai elsőbbségből feltétlen jogi következményeket igyekezett levonni. A jog megsértését lehetetlennek tartotta mindaddig, amíg a jog minden elemében, egézen létre nem jött. A jogok átruházását, megváltoztatását, megszüntetését is logikai akadályba ütközőnek tekintette a jog létrejövetele előtt. Ez a jogi jelenségek fizikailag realisztikus szemléletével függött össze, amely legöntudatosabb kifejezését Jhering természettörténeti módszerében találta meg. Jhering és Zitelmann „jogi testjei"-nek képzete azt jelentette.