Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9-10. szám - Tényállások és jogi helyzetek

.342 DR. VILLÁNYI LÁSZLÓ felől a szabály tényelemei, sőt maga az egész tényállás legtöbbször más tényezőkkel helyettesíthetők, amelyek a joghatást ugyancsak létrehozzák (alternatív pozitív feltételek). Ennek a jelenségnek a magyarázatát a jogszabályok elvont szerkezetében kell keresnünk. Ugyancsak az elvontság következménye, hogy a konkrét esetet eldöntő eseti jogtétel a legritkább esetben áll elő egyetlen jogszabály alkalmazásaként, hanem túlnyomó részben több különböző jogszabály, jogelv és konkrét értékelés egybevetésének eredménye. II. Az a kérdés, hogy a joghatás előfeltételei csak tények lehetnek-e, vagy pedig jogok és általában jogi helyzetek is, inkább formulázási jelentőségű, mégis adott esetben gyakorlatilag is jelentős lehet. Tisztán logikai szemléletben a joghatások és a tények világát szigorúan és mereven elválaszthatjuk. Az ilyen szemlélet előtt az a jogszabály, amely a joghatás előfeltételéül valamely jogot, vagy egyéb jogi helyzetet jelöl meg, voltaképen csupán lerövidített szólásmódot használ, mikor a jogi helyzetet előidéző tények felsorolása helyett egyszerűen magát a jogi helyzetet említi. A joghatás azonban ilyenkor sem a jogi helyzetnek, hanem az azt előidéző tényeknek a következménye, a jogi helyzet csupán a joghatáselőfeltételek egy részének közbenső — tehát a szóbanforgó joghatás szempontjából nem végleges — minősítése, amely szigorúan logikai szempontból közömbös. PL, ha a jogszabály a tulajdoni igény feltételéül a tulajdonjogot és ennek megsértését kívánja meg, akkor a tulajdonjog mögött az annak megszerzésére alkalmas tények alternatív sokasága húzódik meg és az igény szempontjából közömbös az. hogy az igény tényalapjának egyik részét a jog tulajdonjognak minősíti. A gépies fogalmi szemléleti mód szempontjából az ilyen részleges minősítésnek épen annyira nincsen jelentősége, mint ahogyan közömbös kettőnél több mennyiség összeadásánál az összeadandó mennyiségek egy részének az összege. Ez a gépies felfogás egyaránt megfelel a jogfilozófia szélsőséges normativizmusának (Kelsen), valamint az alanyi és a tárgyi jog realitását tagadó irányzatnak (Lundstedt). E felfogások következetesen keresztül viszik azt a deduktiv-logikai elgondolást, hogy tény és jog az emberi gondolkozásnak különböző síkjai, szempontjai, amelyeknek összekeverése gondolkozási hiba. E logikai felfogás még inkább volna hajlandó olyan formulázást elfogadni, amely szerint minden joghatásnak (részleges) jogi helyzetek az előfeltételei, mondván, hogy a jogszabályok elvont tényelemei egyenként sem üres, nyers tények, kaotikus valóságok, hanem már rendezett, jogilag minősített, értékelt tények. Ebben az esetben a tények és a jogok világát elválasztó vonal lejebb tolódik, közelebb jut a konkrétumhoz, s azt a jogász nem