Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9-10. szám - Tényállások és jogi helyzetek

TÉNYÁLLÁSOK ÉS JOGI HELYZETEK. 341 les jogi dogmatika jogi tényeinek, a jogilag jelentős tényeknek a köre azonban végtelen és nyilt. A jogi szabályozás az emberi élet minden területét behálózza, s annak minden eshetőségére kiterjedhet, a szabályozás határának megvonása szinte teljesen a jogalkotótól függ. Minthogy pedig az emberi élet az emberi erővel megközelíthető valóságnak minden tényével érintkezésbe kerülhet, voltaképen alig vannak olyan tények (s egyáltalán nincsenek olyan társadalmi tények), amelyek adott esetben ne válhatnának a jogi szabályozás tartalmává. Ez áll a különleges magánjogi szabályozásra is, s így a jogi tények elmélete nem jelentheti sem a szükségképen „jogi", sem pedig az esetleg jogivá válható tényeknek a tanát,1) hanem csupán azokra a tényekre terjedhet ki, amelyek magánjogi joghatásokat a tételes jog tartalma szerint jellegzetesen idéznek elő, úgy, hogy ezeket a joghatások puszta előfeltételeitől megkülönböztetve, a joghatásod gondolati okainak lehet tekinteni. Ilyen tények elsősorban az emberi magatartások. A jog elvontsága következtében a jogalkotó nem mutathat rá fizikai közvetlenséggel az életnek azokra a tényeire, amelyekhez a joghatásokat fűzni kívánja, hanem az élettényeknek a szabályozás szempontjából jelentős csoportjait csupán általános ismérvek segítségével jelölheti ki. Ezáltal az az érdekösszeütközés, amely minden eldöntendő „jogeset" lényege, nem, mint egységes történés, hanem, mint elvont tényezőkből álló fogalmi szövedék jelenik meg a jogszabályban. Ezek az elvont tényezők a jogszabály tényelemei, ez a fogalmi szövedék a jogszabály tényállási2) része, amelyhez a joghatás, mint a természeti világban az okhoz az okozat, kapcsolódik hozzá, hagyományos elképzelésünk szerint. Ezt a gondolati kapcsolatot természetesen nem lehet a mathematíkai függvényalakok pontosságával megszerkeszteni. Míg egyfelől a tényállás egyes elemei a maguk fogalmi tartalmát csak nagy vonalakban, hozzávetőlegesen fejezik ki és mindig konkrét tüzetesbítésre szorulnak, a jogi tényálladék sem meríti teljesen ki azokat az elemeket, amelyek a joghatáshoz szükségesek, illetve azt előidézhetik. A jogszabály elvont tényállásában szereplő elemeken kívül csaknem mindig számos oly tényálláselem van, amelynek távolléte a joghatás beállásának — a legszigorúbban logikai jogmagyarázat mellett is — értelemszerű előfeltétele, anélkül, hogy ezt a jogszabály kifejezné (kumulatív negatív feltételek). MásJ) A szükségképen és az esetleg „jogi" tények kellő megkülönböztetése hiányzik, A Reinack (Die aprioríschen Grundlagen des bürgerlichen Rechts, 1913.) jogtanából, aki a minden pozitív jogtól független, különlegesen jogi tények apríorisztikus tételeinek felállítására törekedett; ennek bírálatát lásd Somló, Jurístische Grundlehre 48—51. old. 2) A „jogi tényállás" vagy „tényálladék" kifejezés a büntetőjog tudományából került a magánjogi szóhasználatba; v. ö. Regelsberger, Pandekten 486. oldal.