Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)
1938 / 9-10. szám - A közszerzemény
A KÖZSZERZEMÉNY. 337 házassági életközösség megbontásáig számítandó közszerzeményi követelésétől visszahatólag elüsse.21) 4. A közszerzeményi követelés a házasság megszűnésével válik sedékessé. Holttányilvánítás esetében azonban egyelőre a közszerzeményi követelés esedékessége is már a holttányilvánítás jogerőre emelkedésével áll be.22) Az ágytól-asztaltól elválás esetében a közszerzeményi követelés esedékességének az ideje a Ht. 105. §. értelmében az ágytól és asztaltól elválasztó ítélet jogerőre emelkedésekor következik be. 5. Bírói gyakorlatunkban még ezidőszerint is vitás, vájjon mi a közszerzeményi követelés tartalma? Némely határozat a múltban, de jelenleg is abból indul ki, hogy a szerzeményi közösség a házastársak rendelkezési hatalmában álló vagyontárgyak feletti közös tulajdonjogot ad, amely azonban csupán házasság megszűnésekor válik érvényesíthetővé.23) Mások ellenben ugyancsak élesen azt a felfogást juttatják kifejezésre, hogy közszerzemény nem tulajdonjogot, hanem követelést ad: annak a vagyonszaporulatnak megtérítésére, amely a házastársak vagyonában a házasság tartama alatt beáll. A közszerzemény mindkét alapon magyarázható. Azonban a gyakorlatnak mégis arra kell törekednie, hogy azt egyféleképen fogja fel. Ellenesetben a döntések egymástól szögesen eltérnek. Amennyiben a közszerzeményt kötelmi jelenségnek fogjuk fel — úgy tetszik, hogy ez a helyesebb —, az lényegileg követelés annak a vagyonszaporulatnak természetben vagy pénzérték21) A 734. sz. EH. értelmében a közszerzemény jogalapja a házassági életközösség, amely nem szűnik meg sem azzal, hogy az egyik házastárs kereset céljából megegyezés folytán huzamos időn át távol van, sem azzal, ha az egyik házastárs az életközösség tartama alatt a hitvestársi hűséget súlyosan sértő cselekményt követ el, mégha emiatt a bíróság a házasságot utóbb fel is bontotta. -2) Arg. K. 95/1912. MDT. VI. 327. old. továbbá a 41. sz. T. Ü. H. és a Pp. 734. §. 4. bek. 23) így pl. K. 2376/1933. MDT. XXVII. köt. 83. sz., amely szerint a közszerző házastársat a szerzett dolgokra nézve tulajdonjog illeti, de ez csak a házassági kötelék megszűntével válik érvényesíthetővé. Hasonló K. 3838/1937. JH. XII. 74., amely szerint a házasság fennállása alatt az a házasfél, akinek tulajdonául a közszerzeményi ingatlan bejegyeztetett, avval szabadon rendelkezik ugyan, ez a rendelkezési jog azonban a házasság megszűnésével a másik házasfél tulajdonát tevő felerész tekintetében megszűnik, amennyiben azt mégis elidegeníti, rendelkezése, ha az elidegenítés ingyenesen történt, vagy a szerződő fél rosszhiszemű, hatálytalan. Ezeknek az érveknek az alapjául K a felhívott határozatban azt jelenti ki, hogy a közszerzeményi ingatlan a házasság megszűntekor felerészben a férj, felerészben a feleség tulajdona, tekintet nélkül arra, hogy az ingatlan tulajdonjoga melyik házasfél nevére volt bekebelezve. A felhívott két határozatból nyilvánvaló, hogy bírói gyakorlatunk a közszerzeményt sokszor ma is törvénynél fogva beálló, de csak a házasság megszűntekor érvényesíthető közös tulajdonnak tartja. Viszont más határozatokban ezzel szöges ellentétben a közszerzeményi követelés kötelmi tartalmát hangsúlyozza. V. ö. a köv. jegyzetben felhívott esetet.