Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9-10. szám - A közszerzemény

338 DR. ALMÁSI ANTAL ben történő kiszolgáltatására, amely az illető házastárs vagyonában a házasság megkötése és a közszerzeményi követelés számításának a végpontja között beállt. A vagyonszaporulat egyenértékét gyakorlatunk, amennyire az egyáltalán lehetséges, az arra jogosult házastársnak a vagyonában tényleg meglévő dolgok és egyéb vagyontárgyak természetben kiszolgáltatása útján elégíti ki. Azonban nem akként, hogy a közszerzeményi igény esedékességének az idejében a közszerzeményi jogosultat már tárgyi jogszabálynál fogva az illető dolog tulajdonos-társának, illetve a kérdéses vagyontárgy tárgyi jogosultjának tekinti, hanem akként, hogy a közszerzeményi igény kielégítésére kötelezett házastársat az esedékesség idejében arra kötelezi, hogy a közszerzeményi követelés egyenértékeként a házasság tartama alatt szerzett, meglévő vagyontárgyaknak a felét a jogosult házastársra átruházza. Bírói gyakorlatunk szerint, amely a 41. sz. T. Ü. H.-ban nyomatékosan kifejezésre jutott, a házastárs a közszerzeményi igényét a házasság tartama alatt kötelezett házasfél akarata ellenére nem biztosíthatja és annak a megosztását esedékessége előtt nem követelheti. Amennyiben tehát a közszerzeményt közös tulajdonnak fogjuk fel, amely a házasság megszűnése után érvényesíthető, ingatlan közszerzemény esetében olyan tulajdonjoggal kell számonlunk, amely sem bekebelezéssel, sem előjegyzéssel, sem közönséges, sem biztosítéki jelzálogjoggal, sőt, amely perfeljegyzéssel sem biztosítható. Az ily ingatlan tulajdonának az átruházását mint a jogosult házastárs feltételes tulajdonával ellenkezőt, különösen azokban az esetekben, amelyekben a tulajdont szerző harmadik a közszerzeményi igény fennállásáról tudomással is bír, vagy kellő gondossággal tudomást szerezhetett volna, eredetileg érvénytelennek kellene tartanunk. De a károsított házastársnak még sem áll módjában, hogy az átruházó házastárssal összejátszó harmadik ellen telekkönyvi úton akárcsak perfeljegyzéssel is védelmet találjon. A feltételes tulajdonos tehát a 41. sz. T. Ü. H. értelmében a házasság megszűntéig minden védelmi eszköz híjján áll azzal szemben, hogy az ő feltételes tulajdonában levő ingatlant harmadik vagy negyedik személy kezére juttassák és hogy azt végeredményben előle elvonják. A közszerző tulajdonosnak dologi védelem nélkül hagyása merőben érthetetlen és indokolatlan. Sem gyakorlati, sem elméleti ok sincs arra, hogy a közszerző feltételes tulajdonost oly telekkönyvi védelemben se részesítsük, mint az ingatlan utóörökösét. Ezért addig, amíg a 41. sz. T. Ü. H. fennálló jog, abból kell kiindulni, hogy a közszerzeményi jogosultság nem dologi, hanem csupán követelési jogot ad arra, hogy a közszerzemény megosztására kötelezett házastárs a házasság tartama alatti vagyonsza-