Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9-10. szám - A közszerzemény

334 A KÖZSZERZEMÉNY.*) Irta: DR. ALMÁSI ANTAL kir. kúriai bíró, c. egyetemi ny. rk. tanár. 1. Személyi vonatkozásban a házasság megkötése a házastársi magatartás törvényes kötelmét és az ebből eredő számos kötelezettséget létesíti. De ezenfelül létesít a törvényen alapuló több huzamosabb tartamú vagyoni kötelmet is. Ezeknek egyik jelentős csoportja a házastárs tartására vonatkozó kötelem. A tartási kötelemmel jelentőségben vetekedő, törvényen alapuló másik vagyoni kötelem a közszerzeményi követelés. Közszerzemény az egyik házastárs törvényen alapuló követelése arra, hogy a másik házastárs a vagyonában a házassága tartama alatt beállott szaporulatnak a felét reá ruházza. A közszerzeményi követelés tárgyi jogszabályon alapuló kötelem. Pusztán tárgyi jogszabálynál fogva azonban ez idő szerint nem illet meg minden házastársat, de csupán bizonyos társadalmi osztályokhoz tartozókat. Ezek: a volt jobbágyok, illetve a földműveléssel és alacsonyabb rendű személyes szolgálatokkal foglalkozó köznép,1) a munkások, a kereskedelmet és ipart űzők.2) A nemeseket és a nemesekkel akár külön jogszabálynál fogva, akár társadalmi értékelésben egyenlőnek vett társadalmi osztályokat a közszerzemény a törvénynél fogva nem illeti meg. Ily honorácioroknak tekinti bírói gyakorlatunk tárgyi jogszabály alapján, vagyis az 1799. évi V. stat. 1. és 2. §§. értelmében a jászokat és kunokat,3) társadalmi értékelés alapján pedig a gyógyszerészeket,4) az ügyvédeket,5) az elemi iskolai igazgató tanítókat,0) a gazdatiszteket,7) de csak akkor, ha gazdasági akadémiát végeztek s ott képesítő okiratot nyertek8) és ebben az esetben is csupán gazdasági tiszti oklevelük alapján elért jövedelmet illetően, továbbá tiszteket, a művészeket9) stb. *) Részlet a dr. Szladits Károly főszerkesztésében megjelenő Magyar Magánjognak Házassági jog c. kötetéből. (Grill kiadás.) *) OÉ. I. 13. §. Trip. III. 29. cim 2. §., 1840:VIII. t.-c. 8. §. 2) Állandó gyakorlat. 3) K. 7446/1930.=914. sz. EH. „Az a körülmény, hogy a szerzett vagyon tulajdonjogát a jászkún-nő nevére kebelezték be, a nő javára a jászkún férj ellenében, akit a jászkún statútum kivételes jogállásban részesít, az országos jognál kedvezőbb elbánást nem eredményezhet és így a szerzett vagyon tulajdonjogának a nő nevére bekebelezése a férjnek főszerzői minőségét zárja, ki, de közszerzőí minőségét nem. Hasonló K. 1988/1932. stb. *) K. 4046/1932, A gyógyszertár vezetéséből elért jövedelemre és az ily jövedelemből folytatott gazdálkodásból elért esetleges haszonról. 5) K. 1814/1905. 6) K. 5872/1936. MDT. XX. 89. 7) K. 5834/1916. MD. GI. 90. 8) U. o. 8) BPT. 31.181/1883. Gr. Dt. II, — I, köt, 271. sz.