Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)
1938 / 1-2. szám - A végleges nőtartásdíj későbbi módosítása
A VÉGLEGES NŐTARTÁSDÍJ KÉSŐBBI MÓDOSÍTÁSA. 23 szólva arról, hogy az ilyen módosítás igénylése esetén nincsenek a bíró előtt olyan, bírói ítélettel előzőleg már megállapított körülmények, amelyek lényeges változásának vizsgálatára az újabb bíró eljárásnak szorítkoznia kell. A Pp. 415. §-ának a bírói egyezségi és szerződési szolgáltatásokra, időszakos szolgáltatásokra való u. n. kiterjesztését is az abnormis gazdasági helyzet szülte téves jogalkalmazásnak kell tehát minősítenünk. Nem volt ugyan erre az alkalmazásra akkor sem szükség, de most épenséggel felesleges és nem indokolható a végleges nőtartásoknál ezzel a törvényhellyel operálni. A különféle időszakos szolgáltatások mindenikének megvan a maga külön jogszabálya a későbbi módosítást illetőleg — a végleges nőtaríásra vonatkozóan a H. T. 91. §-a — ahol pedig nincsen speciális jogszabály, ott csak a raíio Iegis vagy a ratio coníracíus adhat és mindig ad is elegendő alapot a jogszerű módosításra. A FINN BÜNTETŐJOG FEJLŐDÉSE 1936—37-BEN. Irta: BRYNOLF HONKASALO helsinkii egyetemi tanár. Az elmúlt esztendőben néhány oly törvény lépett életbe, amely ugyan nem tartozik a szorosan vett büníetőjogalkotás körébe, a bűnözés elleni küzdelem szempontjából azonban nagy jelentőségű. Idetartozik a gyermekvédelemről, a munkakerülőkről és az alkoholistákról szóló törvény. A gyermekvédelemről szóló törvény értelmében gyermeknek tekintendő az oly személy, aki a 16. életévét még be nem töltötte, fiatalkorúnak pedig az, aki életének tizenhatodik évét meghaladta, de 18. évét még nem töltötte be. A törvényben meghatározott védelmi intézkedések alkalmazása csekély kivétellel, a 21. év betöltésével megszűnik. A munkakerülőkről szóló törvény értelmében — mely a csavargókra vonatkozó 1883. évi rendelet helyébe lépett — munkakerülőnek kell tekinteni az oly épelméjű s 18. életévét meghaladott munkaképes egyént, aki anélkül, hogy 1. megfelelő éleífenntaríási eszközökkel rendelkezne, csavargó vagy munkakerülő életmódot folytat; 2. aki koldulásból él, mást koldulásra felhasznál vagy megengedi, hogy a gondozására bizott 18. éven aluli személy kolduljon; végül 5. aki szokásszerűen a jó erkölcsökbe ütköző, vagy erkölcsileg elitélendő módon szerez magának jövedelmet, vagy pedig életmódjával egyébként nyilvánvaló veszélyt jelent a közrendre, közbiztonságra vagy közerkölcsiségre. A törvény értelmében védelmi intézkedésként a felügyelet alá helyezés, a dologházba vagy kényszermunkatelepre való beutalás alkalmazható. A munkakerülésről szóló törvény hatályon kívül helyezte a büníetőtörvénykönyv 20. fejezetéjnek 10. §. 5. pontjában foglalt s a prostitúcióra vonatkozó