Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 7-8. szám - A könyvkövetelés elzálogosítása

A KÖNYVKÖVETELÉS ELZÁLOGOSÍTÁSA. 305 ingó dolgon szerzett zálognak tekintendő, hanem elfogadja az ingó és ingatlanzálog mellett egy harmadik, sui generis, zálogfajnak. A magánjognak ezt a fejlődését a KT. magyarázatánál mindig figyelemba kell venni. — A KT. idején ez a distinctio még nem volt szokásos, vagy legalább is nem volt általános és uralkodó. 23) Ha a 308. §nak „maga a kézizálog" kifejezése alatt a könyvkivonatot is értjük, amit a fentiekben felteltem — de meg nem engedtek — úgy kétségtelen, hogy a KT. egyazon szóval jelöli meg a kivonatot és más ingót. Ebből pedig következik, hogy ezeknek egyenlő a jogi jelentősége is. L^ge non distinguente nec nostrum est distinguere. — Mint mondom, a fősíövegbeil feltételezem, hogy a 308. §. a könyvkivonat átadását is érvényességi kellékké tette, ez azonban korántsem vitán filiil álló. „Kézizálo^" al itt ugyanis a zálog tárgyát kell érteni, már pedig a zálog tárgya könyvkövetelésnél nem a kivonat, hanem az abban körülírt követelés. — Tehát ennek az átadása szükséges és nem a kivonaté. 24) A főkövetelés nélkül, önállóan, v. ö. az értekezlet jkveivel a KT. tervezetének 324. cikke tekintetében. £5) Ellenvethető volna ezzel szemben a kamatszelvény és a talon példája. Ezzel szemben elsősorban utalok a jogirodalomra, mely az u. n. „Nebenpapiere"-t nem is tekinti teljes éjtékű értékpapírnak. Legitimáló erejét részben kétségbevonja, vagy másként magyarázza, mint a főpapirét. De nem ez a lényeges. A lényeges az accessorius jogoknak két csoportba osztása — lásd v. Tuhr 14. oldal — mely szerint ezek vagy olyanok, melyek csak a főkövetelésnek szolgálnak, pl. zálog, kezesség, tulajdonjog az egyszerű adóslevélen stb. vagy olyanok, melyek kibővítik a főigényt, mint kamat, kötbér stb. — A második csoportbeliek esedékességkor önálló életre kelnek, azért ezekről értékpapír is állítható ki, az első csoportbeliek élete azonban végig a főköveteléshez van kötve. A főszövegben mondottakat csak ezekre vonatkoztatom. — Ezekről nem lehet értékpapírt kiállítani. — Egyáltalán de lege ferenda tisztázandó volna nem kellene-e a dologi jogokat kizárni az értékpapírba foglalás alól, alkalmasak-e ezek egyáltalán értékpapír kiállítására speciálitásuknál fogva. Ha ezzel szemben valaki a rakjegyre v. közraktári jegyre utal, úgy én viszont utalok Schwerinre — 12. old. — aki szerint ezek nem dologjogi papírok, „es handelt sich lediglich um eine sechenrechtliche Verwendung der Urkunde, nicht um einen sachenrechtlichen Inhalt." 26) Ellenvethető volna, hogy elvileg csak a zálosjogot testesíti meg, mégis értékpapír a német Hypothekerbrief. — Ámde először is ezt nem kisebb tekintélyek, mint Schwerin, Endemann, Hachenburg, Adier, Predari stb. nem is ismerik el értékpapírnak, Wolff szerint sem „Wertpapier öffentlichen Glaubens." — De ahhoz is, hogy csak hasonlítson az értékpapírokhoz a következők kellettek : a) csak a tkvi hatóság állíthatja ki, nem maguk a felek, sőt még közjegyző sem, ki van tehát zárva a dologjog specialitásával össze nem egyeztethető többszörözés, b) ha tkvi bej. nem történik, úgy a főkövetelés átengedéséhez is írásbeli forma kell, c) megsemmisítési eljárás szabályozása BGB. 1162 §. d) a Hypothekenbrief birtoka csak egyszerű — tehát bármely perrendi eszközzel lerontható vélelmet alkot annak jogszerű traditio útján történt szerzése tekintetében : BGB. 1117. §. utolsó bek., főleg azonban e) a BGB. 1153. §. II. bek. „Die Forderung kann nicht ohne die Hypothek, die Hypothek kann nicht ohne die Forderung übertragen werden" és f) az ennek a szabálynak betartását biztosi'ó GBO. 57—58. §§. mely szerint ha a főkövetelésről van írás, ügy ez hozzáfűzendő magához a Hyp-briefhez. — Ha az e) alattit elemezzük, világos, hogy a BGB. megmentette ugyan a Hypbrief értékpapír jellegét, de csak azon az áron, hogy megszüntette a zálogjog járulékos voltát. — A mi jogunkban főköv. és zálogjog között alárendeltségi viszony van. A BGB. 1153. §. II. ebből mellérendeltségi viszonyt csinált. — Valóságos sziámi ikrek lettek a főköv. és a zálog, de helyesen, mert accessorius jogról vagy í«y lehet értékpapírt kiállítani, vagy sehogyan sem. Amíg mindezeket egy betű hiányával a könyvkivonatra ki nem terjesztjük, addig abból soha sem lesz értékpapír és az után sem lesz közhitelű. 27) id. mü 372. old. L pont. 28) Wolff—Ehrenberg 89. old.