Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 7-8. szám - A könyvkövetelés elzálogosítása

298 DR. SZLEZÁK LAJOS logjogi jogviszonyt tanusit, sőt esetleg konstituál élesen megkülönbözte­tendő attól, mikor a papir formája (értékpapír!!) dologi sajátságokkal ruházza fel a tartalma szerint nem dologi jellegű jogot, mely dologi sa­játságokkal való felruházás azonban mindig csak cum grano salis ér­tendő. Rudolf a „dologi jellegű" kifejezést majd az egyik, majd a másik értelemben használja és ebből keletkezik zavar. Az egésznek az oka pedig semmi más, mint az incorporátios theoria merev követése. Nem áll elég tér a rendelkezésemre kitérni erre a theoriára, azért csak uta­lok Kuncz 75—76. oldalára és Jacobi 342—343. oldalára.13) Az értékpapír dologisága (ha maga a benne foglalt jog nem dologi jog) nem más mint kép, hasonlat, vagy mint Jacobi (344. oldal) találóan mondja, egy „pars pro toto" kifejezésmód. „Mit Bildern lásst sich nichts beweisen" (Jacobi 361. old.) Ha Rudolf nem azonosítaná állandóan az okmányolt jog ere­detileg is dologi voltát az értékpapír dologiságával, ami alatt csak azt szabad érteni, hogy egyes dologjogi szabályok arra megfelelően alkal­mazandók, (de teljesen soha sem alkalmazhatók), akkor nem jutna ily eredményre. Igaz, hogy a zálogjog dologi jog, tehát minden olyan okirat, amely ezt tanúsítja vagy pláne konstituálja, dologjogi jellegű. Ha azon­ban a jog már magában véve is az, úgy dologi mivoltához az értékpa­pír mit sem adhat hozzá. Dologjogi intézmény a jelzálogjog is, az Ingat­lan tulajdona is. Mindkettő csak bekebelezési engedély Utján, tehát ok­irattal alapítható meg. — Mégsem értékpapír a bekebelezési engedély. Viszont a részvény társulati tagsági jog marad akkor is, ha okmá­nyolják, a váltó kötelmi jogi követelés, noha a róluk kiállított okirat maga az értékpapírjognak a dologi jogból recipiált szabályai alá esik is. Az okirat által okmányolt jog dologiságának tehát egyik irányban sincs befolyása az értékpapírminőségre. Sem az okmányolt jog dologi jellege nem involválja az értékpapírjelleget, sem a meglevő értékpapír­jelleg nem érinti a jog változatlanul továbbra is fennálló jellegét, köve­telés, vagy társulati jog voltát. Van dologi jog (pl. magánjogi zálogjog követelésen!!) mely dologi jellege ellenére puszta megegyezéssel és van (számtalan) követelés, kötelmi jog, mely értékpapírban lévén tanú­sítva (nagyjában, de csak nagyjában és nem teljesen) a dologi jog sza­bályai szerint ruházható át és vész el. Az értékpapír soha sem „dolog­jogositja el" magát a jogot, hanem csak más átruházási szabályokat ad neki, melyeket a dologjogból recipiált. A jog maga változatlan marad. Mint bizonyítékot hozza fel Rudolf, hogy a könyvkivonat szerinti záloghitelező a csődben is Cst. 57. §. 4. pont szerinti külön kielégítésre jogosított lesz. Nagyon igaz, de egyrészt csak akkor, ha materiális jogo­sultságát bebizonyítja. Másrészt, aki követelésen magánjogi zálogjogot szerez, az a vbukott csődjében ugyancsak különkielégítésre jogosított lesz, mert hisz az 57. §. első mondata szerinti, ingó zálog által biztosí­tott, hitelezők közé tartozik. A Cst. hozatala idején a követeléseken való zálogjogot még nem tekintették „sui generis" jognak, hanem az ingó­zálog egy fajának. E különkielégitési jog tehát nem egy, a könyvkivo­nat által biztosított, többletjog és így egyáltalán nem bizonyítja annak „értékpapír" voltát. Rudolf kétségtelennek tekinti, hogy megfelelő záradékkal a könyv­kivonat- ot kiállítója recta, vagy bemutatóra szóló papírrá teheti. Két­ségtelen, hogy a záradékot ráírhatja, de hogy annak lesz-e hatálya, az szerintem erősen kétséges. Amig a legitimáció csak az adós javára szól, de nem a harmadik szerző javára is, addig csak igazolópapírról lehet szó, de nem szoros értelemben vett értékpapírról. A harmadik személy javára szóló legitimációval pedig a felek szabadon nem rendelkeznek. Schwerin14) szerint „Auch das Mass der Legitimationskraft einer Urkunde kann nur der Gesetzgeber, nicht die Parteiwillkür festlegen", Jacobi15) szerint: „Der Rechtschein wird namlich nicht wegen mystischen Zauber­wirkungen der Inhaber oder Ordreklausel, sondern je nach praktischen Erwágungen erteilt." Rudolf azt is állítja, hogy a könyvkivonatnál szükséges az adós

Next

/
Oldalképek
Tartalom