Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 7-8. szám

270 GROSSCHMID BÉNI. Ezért Grosschmidnek már életében történetivé vált hatalmas egyénisége az egész nemzeté. De csaladján kivül mégis hozzánk, a Pázmány egyetemhez állott legközelebb, hiszen 38 éven át volt ennek az egyetemnek büszkesége, innen árasztotta szét tanításának fényét az egész országra. Egyetemünk történetében az ő működése tetőzi be a katedrán volt nagy elődeinek, Kelemen Imrének, Frank Ignácznak és Vencell Gusztávnak életművét. Ezért mindenekelőtt a Pázmány Péter Tudományegyetem rektora és tanácsa, valamint jog- és államtudományi kara nevében meghatott tanítványi hálával és kartársi hódolattal teszem le kegyeletünk pálmaágát elköltözött nagy pályatársunk ravatalára. De úgy, miként az egyetem, a Magyar Tudományos Akadémia is, amely 100 éves fennállása alatt annyi kiváló jogászt egyesített kötelékébe, méltó büszkeséggel vallja Grosschmid Bénit, a magyar jogtudomány egyik legnagyobbjai a magáénak. A Magyar Tudományos Akadémia volt az, amely a 22 éves ifjú első irodalmi művét 1873-ban a Sztrókaydijjal koszorúzta, élete delén tagjai sorába választotta és most mélyen megilletődve övezi elismerésének babérávai az elhunyt agg tudós koporsóját. E ravatal előtt a „hic numen adest" áhítata fog el bennünket, magyar jogászokat. Érezzük, hogy hatalmas géniusz indul el most körünkből a halhatatlanság útjára. Megdicsőült szelleme lángoszlopként fog haladni a magyar jogászság előtt, bevilágítva az irányt az örökkévaló jogeszme sarkcsillaga felé. Azért itt, ebben az ünnepélyes órában szent fogadalmat teszünk, hogy azokat a szellemi kincseket, melyeket tőle kaptunk, híven megőrizzük és tehetségünk szerint átszármaztatjuk a jövő magyar nemzedékre. Grosschmidhoz hasonló lángelméje sokáig nem lesz a magyar jogtudománynak, de erős eltökélésünk, hogy továbbra is az ő útján haladunk, szellemét állandó erőforrásként itt marasztjuk köztünk. Szeretett Mesterünk, pihenj békén nagy halhatatlanjaink pantheonjában, nagy mestereid, Werbőczy és Frank Ignácz mellett, akiknek oly méltó utódja lettél. Csodálatunk, soha meg nem szűnő hálánk és forró szeretetünk kisér az örökkévalóság útjára. Isten Veled! A Magyar Jogászegylet nevében dr. Fabinyi Tihamér titkostanácsos, ny, pénzügyminiszter tartott gyászbeszédet. A nagy tudós tanítványai nevében dr. Vladár Gábor titkostanácsos, a m. kir. Kúria tanácselnöke mondott örök búcsút a halhatatlan Mesternek: E gyászpompa komor csöndjébe csaknem négy évtized távolságán halkan szűrődik át fürge csengők zaja. Egy emelettel feljebb, az Alma Mater egyik szürke termében a csengők szavára elül a moraj, a Mester a katedrára lép. Hatalmas alakja betölti a katedrát. A sixtusi kápolna mennyezetének valamelyik prófétáját vélnéd a katedra deszkái között. Bőrkötésű, sokat forgatott, kopottas könyvét — csakúgy, mintegy találomra — felnyitja s a kinyújtott kar távolságára tartva olvassa: „Consuetudo autem triplicem habét virtutem". A textus elhangzik, a könyv becsukódik s ezután heteken át óráról-órára zsúfolt padsorok szinte templomi csendben hallgatják az ebbe az egy tárgykörbe, mintegy foglalatba beleillesztett, majd