Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 7-8. szám

GROSSCHMID BÉNI. 271 a legapróbb részletekbe behatoló, szétbontó, majd messze távlatokat átfogó, rendszereket építő, mindig egyszerű, de ragyogó ötletektől élénk, lenyűgö­ző előadását. Feltárultak előttünk: a klasszikus római jog intézményének szépségei, a pandektajogászok tévedései, a magyar jog eredetiségei; a tételes jogszabá­lyok logikai összefüggései, funkcionális jelentőségei, jogbölcseletei, jogtör­ténelmi hiányai, értékei. Követtük őt nehéz jogi szerkezetek boncolásában, rendszerezésének hatalmas lépcsőin, a régi magyar jog világának fénylő planétáján, lázadoztunk maró gúnyának keserű levében, derültünk jóízű anekdotáin, ringatóztunk a dicső mult emlékein, szégyenkeztünk a jelen sivárságán, aggódtunk a jövő bizonytalanságán. S mire hetek multán kiinduló textusába visszatért, előttünk állott a consuetudo jogintézményének egész épülete egy teljes rendszer nagyvonalú­ságában, de egyúttal a legaprólékosabban kidolgozott részletek csodás össz­hangjában. A szinte határtalan tudás, a szigorú logika, az éles kritika, a maró gúny, a csendes irónia, a hazafiúi ború, a jóízű humor mind egy célt szol­gáltak, hogy beleültessék a hallgatókba azt, ami a jogászban a legfőbb ér­ték: a jogászi gondolkodást és az igazságérzetet, de nem valami elvont, valami transcendens alakjában, hanem úgy, amint a magyar talajban, a magyar lélekben gyökerezik. Mintha az abszolutizmustól meggyötört magyar jognak a főiskolai ta­nításból és a tudományos művelésből is el kellene tűnnie, Frank Ignác után a magyar magánjognak igazi tanítómestere és tudományos művelője mint­egy négy évtizeden át — Wenzel Gusztávot inkább a jogtörténészek közé számítva — nem volt. Az 1890. évi június hó 28. napja az a szerencsés dátum egyetemünk évkönyveiben, amelyen a magyar ifjúság Grosschmid Béniben a magánjog tanszékén megint nagy tanítómestert kapott. Ettől kezdve mintegy negyedfél évtizeden át ő formálta a magyar ifjúság civil­jogi érzékét, tudását. Két nemzedék volt szerencsés, hogy az ő útravaló­jával lépett ki az Alma Mater kapuján az életbe. Elszéledve, ki periratokban, ki szerződésekben, ki ítéletekben, ki a jogszabályalkotásban, ki a tudományos munkásság során vitte és viszi bele az életbe Grosschmid Béni tanításait. Az ő hatalmas egyéniségének mun­kája tanítványain, a most működő jogászságon keresztül már felszívódott a nemzet vérkeringésébe, táplálja, formálja a nemzet testét. A tanítványok, amikor hálás köszönetet és utolsó Isten hozzádot mon­danak nagy mesterüknek, nem azzal az érzéssel állják körül e ravatalt, hogy a rajta nyugvó koporsó Grosschmid Bénit elragadja tőlük Hogy ra­gadhatná el egy deszka- vagy akár érc-alkotmány azt, ami immár évtize­dek óta a nemzet szellemi birtokállományához tartozik, a nemzet életében ható tényező. Werbőczy Istvánnak valahol Budán, Frank Ignácunk valahol Bécsben porladnak csontjai, még csak sírjukhoz sem zarándokolhatunk, s mégis ki mondaná, hogy: omnino moriabantur. Amitől e gyászpompa keretében a tanítványok serege búcsúzik, csupán a test, amelynek léte időhöz kötött, ideje lejárt, el kellett enyésznie; ami azonban időtlen, Grosschmid Béni hatalmas egyéniségének szellemi része itt maradt, tovább is élni és hatni fog.

Next

/
Oldalképek
Tartalom