Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)
1938 / 5. szám - Dr. Perneczky Béla: A kollektív munkaszerződés [könyvismertetés]
196 SZEMLE. Két kinevezés. A m. kir. Közigazgatási Bíróság másodelnöki székét Bothos Gyula tanácselnökkel töltötte be Magyarország Kormányzója. Méltóbb személyiséget erre a magas pozícióra nem is lehetett volna kinevezni, mint a magyar bírói karnak ezt az oly eminens tagját. Politikától mentes személyiség, a független gondolkodásnak mintaképe, egész valójában a legnemesebb bírói kvalitásoknak megtestesítője. Pályáját a kir. bíróságoknál kezdte és haladt fokozatosan előre, minden fokozatban teljes tekintélyt és elismerést szerezve kartársainál és az egész jogászközönségnél. A Közigazgatási Bíróságnak oly tekintélyes karában is kiemelkedett magasrendű gondolkodása, a reális viszonyokat átértő, elmélyedő, önálló egyénisége. — A kir. Kúria II. tanácsának élére a Kormányzó Dr. Koós Emilt nevezte ki, e tanácsnak egyidő óta megbízott vezetőjét, azelőtt a Kúria VI. tanácsának jeles tagját. Ez a kinevezés is a legszerencsésebb, ízig-vérig jogász, világos distingválás, éles ítélet jellemzi ezt a határozott körvonalú egyéniséget, nagy érzékkel a hagyományok és a modern élet társadalmi és jogi követelményei iránt. „Aránylag fiatal korban érte el a bírói pályának ezt a magas fokát. Őszinte megelégedést keltett mindenütt ez a kinevezés. * Grosschmid-ünnep a Magyar Jogászegyletben. A Magyar Jogászegylet a magyar magyar magánjog legnagyobb élő mesterének Grosschmid Béninek tiszteletére május 7-én ünnepi teljes ülést tartott. Dr. Oswald István m. kir. titkos tanácsos, a Magyar Jogászegylet elnöke elnöki megnyitójában Grosschmid jelentőségét méltatta. Ezután dr. Beck Salamon ügyvéd „Jellegtartó és jellegvesztő követelések" címen tartott előadást. Abból indult ki, hogy a kötelmek idői S2éttagoIása : keletkezés, lejárat, késedelem, teljesítés, szavatosság stb. régi ismert szempontjai a magánjognak, de csak az anyag elrendezésének külsőségei szempontjából a tárgyalási anyag beosztási módszereként nyertek értékesítést. Grosschmid mutatott rá először teljes nyomatékkal a kötelem idői széttagoltságának anyagi jogi jelentőségére. Az előadó azt a kérdést tette vizsgálat tárgyává, hogy az egyes kötelmek életfolyamatai mennyiben okoznak, illetve nem okoznak változást a kötelmek elbírálásánál. Az egyes kötelmek életstádiumai, létszakai nem merülnek ki pusztán a keletkezés, lejárat, késedelem, teljesítés idői széttagoltságában, hanem a kötelmekben egyéb változások is történhetnek. Ezek a változások lehetnek személyiek (hitelezőcsere-engedmény, adócsere-tartozás-átvállalás), lehetnek tárgyiak (újítás, elismerés, más tartozásának kifizetése, kártérítés). A kötelmet érő mindeme változások során fölvetődhetik a kérdés, hogy a kötelem eredeti alkatára érvényes szabályok továbbra is alkalmazást nyernek-e (jellegtartó kötelmek), vagy hogy az eredeli alkatra érvényes szabályok nem állanak. A valorizációs törvény szerint az esetre, ha valamely tartozás a felek utólagos megegyezésével kölcsönné alakult, a valorizálás szempontjából nem a kölcsönre, hanem az eredeti jogcímre (pl. vételárhátralék) fennálló szabály szerint bíráltatik el. Az újított kötelem tehát ez esetben megtartja régi jellegét. Egy elvi határozat szerint annak követelése, aki más helyett annak adótartozását, kifizeti, nem az adótartozásra fennálló elévülési idő szerint évül el. A követelés tehát ezúttal nem jellegtarló, hanem jellegvesztő kötelem. Ugy a jellegtartó, mint a jellegvesztő kiképzésre a jogélet terén egyaránt találunk szabályozást nagy számban, ezért előadó azt az elvi alapot kereste, hogy mikor és mi által válik egy követelés jellegtartóvá, vagy megfordítva jellegveszlővé. A megoldást abban véli feltalálni, hogy keresni kell a fogalmi minősítésen lulmenőleg azt a gazdasági részvanatkozást, ami az egységes fogalmon belül az alkalmazandó jogtétel felállítására okul szolgált.