Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - Dr. Perneczky Béla: A kollektív munkaszerződés [könyvismertetés]

IRODALOM. 195 >(.Dr. Pcrneczky Béla: A kollektív munkaszerződés. Bpest 1938. (Grill.) Perneczky könyve érdekes könyv érdekes tárgyról. Nem olyan értelemben véve érdekes, mint a munkajogi irodalom többi friss termékei, amiknek érdekességét elsősorban aktuális vonatkozásaik adják meg, mert új tételes szabályozásban részesült tárgyakról írnak széles kört érdeklőén, hanem érdekes ez a monográfia azért, mert belső, magában a tárgyban és a feldolgozásban rejlő különlegességek ragadják meg az olvasó figyelmét. A kollektív szerződés sok szempontból véve ad tág teret^ a kutatónak: a gazdasági jelenség, az életviszonyok, amelyek közgazdasági alapul szolgálnak, aránylag ujak és változó megítélésben részesülnek ; a jogi konstrukció kidolgozása még nem mindenütt teljes, vagy ha legalább alapjaiban felépítettnek is tekinthető, még nem ment át a jogászi köztudatba. A kollektív szerződés gazdasági és jogi különlegességét talán határhelyzete magyarázza: a gazdasági életben a tiszta liberális és individualista berendezkedés háttérbeszorulásakor jelentkezik, a jogban pedig a munkajog elközjogiasodásának korszakában, anélkül azonban, hogy az érdekeltek közös és szabad alkuvásának helyét az államhatalom által irányított és vezetett, jogszabály és közigazgatási intézkedések által megszabott munkafeltételek foglalnák el. A kollektív szerződés feltételezi a szerződésben részesek szerződési szabadságát és a jelenség magánjogi — és nem közjogi — szabály ozhatóságát. Ez a komplex jelenség a társadalmi szolidaritás eszméjétől áthatott magánjognak, a szociális magánjognak alapján kiépítve illeszkedik be a jogrendszerbe. Összetett és sokágú kérdései egyaránt szükségessé teszik a jogdogmatikai és — a szociálpolitikai háttérre tekintettel — a jogpolitikai feldolgozást. Perneczky könyve ezt a feladatot oldotta meg. A valóság talaján állva teljesen feldolgozza a hazai tételes anyagot, sőt magukat az egyes kollektív szerződéseket is. A kollektív szerződés intézménye történeti kialakulásának, hazai és külföldi fejlődésének ismertetése adja meg munkájában a dogmatikai vizsgálódás élet-ízű alapjait. A magyar irodalom teljes ismerete mellett a legfontosabb külföldi munkák áttanulmányozása után és mégis, — vagy talán épp ezért — önálló Ítélettel vizsgálja a felvetődő kérdéseket. A kollektív szerződés és a szolgálati szerződés fogalmi elhatárolása, a kollektív szerződésből eredő kötelmek, a munkaszabályhűség és a békekötelem részletes vizsgálata a dogmatikai rész gerincét alkotják. Behatóan tárgyalja a kollektív szerződés talán legvitatottabb és talán legsúlyosabb kérdését, — a jellemző szóhasználat mellett átalakító erőnek nevezett azt a jelenséget, nogy a kollektív szerződés munkaszabályait az egyes szolgálati szerződések félre nem tehetik. A dogmatikai részből kiemelem, hogy Perneczky Béla a kollektív munkaszerződés joghatásainak kifejtéséhez a közbenjárási kötelem fogalmat használja fel, a kollektív szerződés jogi természetét pedig a jogforrás-elmélettel szemben a szerződés elmélettel magyarázza. (Talán nem veszi szerénytelenségnek a szerző, ha ebben a körben megemlítem Francesco Rovelli-nék kitűnő tanulmányát: Le contrat collectif de travail comme source de droit. Gény Emlékkönyv. III. kötet 187. o.) A munka történeti és dogmatikai része mellé méltán sorakozik a jogpolitikai rész, melyben a szerző ugyancsak sorra veszi a felmerülhető kérdéseket, egész a közjogba átvezető, a munkaviszonyokat közkötelezővé nyilvánító rendelkezésekig. Meggyőző erővel fejti ki a szabályozás szükségességét és a haladó konzervativizmus jegyében tör lándzsát a szükséges szabályozás magánjogi alapja mellett. A széleskörű anyaggyűjtésen alapuló és nagy elmélyedéssel írt könyvet Szladits Károly professzor meleg hangú és a tárgy jelentőségére és súlyára hathatósan rámutató előszava bocsátja útjára. Dr. Szántó Imre.