Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - A magyar állampolgárság megállapításának kérdéséhez

194 IRODALOM. vei, a tettes személyére vonatkozó következtetés tapasztalati és logikai szabályaival, a tettes üldözésének módjaival, a bizonyítékok mibenlétével és osztályozásával, a vallomások lélektani értékelésével, az indító okok tanával, a szakértők széleskörű szerepével különösen a tárgyi nyomok értékeléseiben, a helyszín tanulmányozásának és megrögzítésének alapelveivel, a házkutatás végrehajtásának gyakorlati szabályaival stb. A könyv értékét és használhatóságát emeli a világos stílus, a sok példa és a részletek aprólékos megvilágítása, ami nagyjelentőségű s eléggé nem dicsérhető dolog, amikor nem jogi képzettségű olvasók számára írnak. Mikor így az őszinte elismerés lobogóját meghajtjuk a szerzők munkája előtt, kötelességünk a hiányokra is rámutatni épen annak az ügynek érdekében, amelyet a szerzők is annyi jóakarattal és avatottsággal kívánnak szolgálni. A szerzők bő és tanulságos elrendezéssel ismertetik a különféle laboratóriumi eljárásoknak, a fényképezésnek és a nagyítónak szerepét a nyomok, (különösen a vérnyomok) kutatásában és a különböző hamisítások felderítésében. Szinte érthetetlen azonban, hogy meglehetősen mostohán bánnak el a méregkeverők bűncselekményeivel, jóllehet ez a nyomozástannak szinte középponti problémája, mert a méreggel dolgozó gyilkos tette nemcsak a legfelháborítóbb, hanem a legveszedelmesebb is, mert leleplezése a legnehezebb. Ezért a méregkeverés egyike a legelterjedtebb bűncselekményeknek a legrégibb időktől fogva. Tekintve, hogy hazánkban szintén a legmegdöbbentőbb jelenségeit láttuk csak nem régiben is ennek a gaztettnek, nagyon is megokolt lett volna ennek a bűncselekménynek módszereit, a leggyakrabban használt mérgeknek s a létrejött mérgezések tüneteit megismertetni, főleg pedig annak feltárását vártuk volna, hogy a legutóbbi félszázad alatt óriási lépéseket tett a tudomány a mérgezési jelenségek felismerésében, a tudomány haladását a méregkeverők leleplezésében mily nagy eredménnyel lehet felhasználni, úgy hogy a mérgező ma már sokkal nagyobb kockázattal dolgozik, mint néhány évvel ezelőtt. Talán a mérgezésekre vonatkozólag lehet legtöbb joggal elmondani, hogy a legújabb tudományos kísérletetek eredményei a legfélelmetesebb fegyverei a törvénynek a bűnügyi esetek kinyomozásában. Nagyfontosságú haladás, hogy nemcsak az ásványi, hanem a növényi mérgek jelenlétének megállapítása ma már annyira tökéletes bizonyosságú, hogy a tévedés gyakorlatilag kizárt. A magyar csendőrt is be kell vezetni tehát a mérgezési esetek kinyomozásának alapelveibe, hogy elindulhasson e kérdések megfejtésében : miből lehet gyanítani, hogy mérgezés történt, mily tünetekkel járt a mérgezés az áldozaton, lehet-e fölielni az áldozat testében a mérget? Hogy a modern vegyészet haladásával mily lehetőségekkel kell a bűnügyi nyomozónak számolnia, azt mutatják többek közt a hírhedt szovjet-bünperekről kiszivárgott adatok, amelyek szerint bizonyos vegyi készítményekkel nemcsak meglehet semmisíteni a vádlottnak, tanúnak akaraterejét, de önkéntesnek és tudatosnak feltüntethető nyilatkozatokra lehet ezeket bírni. Ezenkívül külön érdekes fejezet alá tartozik, hogy a hormonokra vonatkozó modern tudományos ismeretek alapján a legkörmönfontabb mérgezésekre van lehetőség, ami bizonyos természetes űton keletkezett betegségek kifejlesztésében és halálossá tételében áll. Magam is tudok egy ilyen Budapesten előfordult esetről, amely azonban kellő bizonyítékok hiányában felderítetlenül maradt. Az u. n. negatív orvostudomány borzalmas témája merül itt fel, amellyel szembeszállni míg a jövő kriminalisztikájának a feladata, lévén a bűnözők technikája, sajnos, egy lépéssel előbbre, mint a nyomozóké. Az olyan művek, mint aminő a szerzőké is, mindenesetre apróbb hiányosságaik mellett is sikeresen szolgálják azt a célt, hogy a két technika legalább is párhuzamos legyen. Dr. Mískolczy Ágost, kir. föügyészhelyettes.