Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)
1938 / 5. szám - A magyar állampolgárság megállapításának kérdéséhez
A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁG. 193 hiszeműségének kérdésével is, mert nem tartjuk megengedhetőnek, hogy a jogát kereső fél az állam részéről hosszú időn keresztül háborítatlanul hagyva, abban a tudatban éljen, hogy a vitás kérdésben végleges döntést nyert és esetleg évtizedek multán egy határozat megtámadása révén abba a helyzetbe legyen hozható, hogy jogát vitássá tegyék és új eljárás után ellenkező döntést kapjon. Egy ily döntés ép a szóbanforgó esetben családi életét, vagyoni existenciáját, szerzett becsületét szóval mindenét egy csapással tönkre teheti, amihez mint értékhez az életét és annak értelmét fűzte. Ha tehát a hatóságok ily határozatukat, amelynek megtámadhatóságáról meggyőződtek hosszú időn keresztül nem érintették, akkor annak későbbi megváltoztatása csakis a fél érdekében volna elképzelhető, s ellenkező magatartás a kötelező jóhiszeműség parancsába ütköznék. Már pedig hatósági intézkedés is csak akkor lehet helyes, ha végső fokon az erkölcs parancsaival nem kerül ellentétbe. A magyar állampolgárság fennforgásán kívül a községi illetőség megszerzésénél egyéb feltételek igazolását is megkívánja a törvény, amelyek közül a legfontosabbak azok, amelyek a négy éven át állandóan egy helyen való tartózkodás és adózásra vovatkoznak. Itt rá kell mutatnunk arra, hogy az adózásnak nem állandónak kellett lennie, elég ha az illető az állandó helybenlakás ideje alatt legalább egyszer a közterhekhez hozzájárult. IRODALOM. Bűnügyi Nyomozástan. Irta vitéz Ridegh Rajmund és OlchváryMilvius Attila, mindketten m. kir. csendőrőrnagyok. Budapest, Hornyánszky Viktor R. T. nyomdája. A m. kir. csendőrség számára készült ez a nagyszabású, színvonalában, szakszerűségében és terjedelmében a magyar jogi irodalomban egyedül álló mű. Elismerés illeti a két szerzőt, hogy a m. kir. csendőrségnek eddig is nagyra értékelt s viszonyaink közt annyira bevált bűnügyi nyomozó munkájának korszerűsítéséhez és a tudomány követelményeivel való szorosabb összekapcsolásához könyvükkel lényegesen hozzájárulnak. Mikor letűnt az ordaliák korszaka s a bűnös megjelölését már nem Isten ítéletétől várták, a gyanúsított beismerését tekintették a döntő bizonyítéknak. A régi igazságszolgáltatás nem csinált lelkiismereti kérdést abból, hogy ezt a beismerést a gyanúsítottól esetleg kierőszakolja. Az erkölcsök szelidülésével lett fontossá a tanúvallomás, mint bizonyíték. Kiderült azonban, hogy a tanúvallomás sem csalhatatlan bizonyíték, mert a tanú észlelése sokszor nem egyezett a megtörtént ténnyel; az észlelés elmondása meg ellent mondott sokszor magának az észlelésnek, így vált különleges fontosságúvá a tárgyi bizonyíték, a nyom, amelynek beszélő értelmet ad a szakértő. így született meg a bűnügyi nyomozástan, a kriminalisztika. A bűncselekményre utaló minden nyom a nyomozástan fegyvereivel félelmetes szerepet játszhatik a bűncselekmények felderítésében. Ehhez azonban szükséges, hogy a nyomozó ne csak egyszerű mesterember legyen, hanem ismerje azokat a lehetőségeket, amelyeket a tudomány biztosít a nyomok felderítésében, észlelésében és megmagyarázásában. Sajnos, a titokban maradó bűncselekmények kora még nem járt le; ám a megfelelőleg képzett bűnügyi nyomozók felfedezhetnek nyomokat, amelyeket a hiányos képzettségű sohasem venne észre és valamely jelentéktelennek tartott parányi tárgyból bonyolult s furfangosan kieszelt bűncselekmények egész szövevélyét nyomozhatja ki. Szerzőink könyve biztos eligazítást ad a csendőrnek azokban az irányelvekben, tételes szabályokban és tudományos megállapításokban, amelyeket a bűncselekmények kinyomozásában ismernie kell. Megismertet tehát a könyv a bűncselekményre vonatkozó adatgyűjtés módszerei-