Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - A magyar állampolgárság megállapításának kérdéséhez

192 DR. HABERMANN GUSZTÁV orvoslat hiányában a törvénysértő községi határozat is joghatályos lesz. Maga az a körülmény, hogy a közigazgatási eljárásban előterjesztett kérelmek felett hozott határozat nem bir anyagi jogerő hatással, inkább csak az elutasító határozatokra áll, azokra is csak magánjogias jellegű ügyekbea, de nem oly ügyekre, amelyekben a fél alkotmányos jogait érvényesítheti. Ha lehetetlen az, hogy gondnokság alá helyezési, törvényes születés megállapítási, vagy válóperben, tehát oly perben, amely az egyén státusát érinti, a keletkezett ítélet bárminő legyen is az a rendes perorvoslatok nem használása, vagy kimerítése után végérvényesen anyagi jogerőre emelkedik, akkor még sokkal inkább kell ennek bekövetkeznie oiyan esetben, amikor a fél azt az alapjogot érvényesíti, hogy az állam kötelékébe tartozik, mely alapjog előfeltétele mindama egyéb jogoknak, amelyet ennek alapján érvényesíthet, így pl. a státus-perek alapítása és indítása jogának is. Tegyük fel most már azt a kedvezőtlen esetet, hogy a községi illetőségi aizonyítvány nem jelenti a községi illetőség elismerését, ha törvényellenesen keletkezett. Ám a községi elöljáróságnak jogában van a községi illetőséget külföldi honosnak is megadni, feltéve, hogy a magyar honosságot nevezett megszerzi. Ha tehát a községi elöljáróság ily bizonyítványt kiadott vagy bárminő módon az illetőség fennállását elismerte, ez az elismerés még egymagában nem lenne hatálytalan, ha utóbb a fél a magyar állampolgárságot megszerzi. A valóságba átültetve már most ezt az esetet, ez annyit jelent, hogy ha valaki 1921. évi június hó 26. napját megelőzően négy évig a mai Magyarországban egy helyen lakott és adót fizetett, magyar állampolgárságnak feltételezése mellett községi illetőséget szerzett. A magyar állampolgárságot pedig egyrészt az 1878. évi L. t. c. 19. §-a szerint azok, akik a magyar korona országainak területén születtek, másrészt a 6.500/1921. M. E. sz. rendelete 21. §-a szerint azok, akik a békeszerződés életbeléptetése napján kétségtelenül magyar állampolgárok voltak, annak a hatósági megállapításáig, hogy történt-e állampolgárságukban valamelyes változás, megtartottnak vélelmezendők. Különösen az előbbi törvény hely alapján kiállított községi illetőségi bizonyítvány alapján a békeszerződés szerint magyar állampolgárrá vált mindenki, akinek a községi illetőség elnyeréséhez szükséges feltételei a magyar állampolgárság kivételével megvoltak. így a kiállított községi illetőségi bizonyítványok még csak törvényellenes kiállításúaknak, vagy valótlan tartalmúaknak sem mondhatók. Ez alól egyetlen kivételt tudunk csak elképzelni. Ha ugyanis valaki külföldi állampolgárságának tudatában megtévesztés vagy tévedésbe ejtés útján eszközölte ki a községtől illetőségének elismerését, ezen elismerést hatálytalannak kell tekinteni bár az is kétségtelen, hogy e hatálytalanság csakis akkor érvényesülhet, ha a megtámadás folytán a kieszközölt határozatot az arra illetékes szerv hatályon kívül is helyezte. Ez tehát a helyzet oly esetben, amikor a magyar állampolgárságot a békeszerződés szószerinti szövege és így a magyar községi illetőség vizsgálatán keresztül kellene megállapítani. Nem tehetjük tehát általánosságban is magunkévá az 58.907/1929. B. M. sz. rendelet azon álláspontját, mely szerint a községi illetőségnek bizonyítvány alakjában bekövetkezett elismerése nem eredményezne szükségképen állampolgárságot, mert oly esetben, amikor a község szabálytalanul állított ki illetőségi bizonyítványt, az az állampolgárság megszerzését nem eredményezi. Ez a konkrét esetben igaz lehet ugyan, ha azonban a község az illetőség fennállását oly módon ismerte el, hogy annak fennállása már 1921. évi június hó 26-án is kétségtelenül megvolt, e bizonyítvány alapján a békeszerződés vonatkozó szakasza értelmében véleményünk szerint az illető a magyar állampolgárságot automatikusan megszerezte és a magyar kormány köteles az állampolgárság fennállását minden alakiság nélkül joghatályosnak és fennállónak elismerni. S végül nem utolsó sorban foglalkoznunk kell a hatóságok jó-